Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

3) A' hangtöineszi kórhatárzat. 83 ágaiban a' szózat tompán hangzik, de főkép a' lapcsontnak — scapula — alsó szeglete felé jobban, mint akár melly más vidéken ; a' szózat egésséges emberben csak igen ritkán megy az eszköz csatornáján által, hanem annak kezdetén olly hatalmasan hangzik , hogy annál, melly azon időben a' szájból jő , jobban hallik. Kiknél a' mellkas vékotiy alkatásű , azoknál nem ritkán ezen helyen a' gőgszózathoz — laryngophonia — hasonló légcsőszózatot — hronchophonia — lehet észre venni. — A' légcsőveknek csekélyebb elágadzásaiban, mellyek a' tüdők szövetében szerte széjjel vannak szórva , a' hangzás ép állapotban a' legkisebb, mert a' léggel telt tüdők lágy állománya a' hangnak rossz kalaúzza —

conductor— és a' légcsővek falainak lágysága, ott, hol semmi porezok sincsenek , azokat a' hang kifejlésére alkalmatlanná teszi, és azon kivíil is ezen légcsőelágadzásoknak átmérője a' legkisebb, azért a' hang is kisebb bennük, mint a' nagyobb ágakban. — Ott, hol ezen körülményeknek valamellyike hibázik, tiszta visszahangzást erezhetni. — A' tiidőlobban , a' feszült véráradási teliségben , a' gümőcsök — tubercula — megszaporodásában, midőn a' tüdők szöveménye megkeményszik, azon hangzat jő elő, mellyet alább mellbeszédnek — pectori-loquium — nevezendünk. — IIa ezen erősebb visszahangzat, mellyet történetbeli legcsőbcszédnek — hronchophonia — neveznek , a' tüdők feneke felé történik, akkor még hatalmasabb; a' mi egy a' legnevezetesebb tünemenyek közül, és a'tüdőgyuladás haladásáról teszen beniinket bizonyosakká.— A' légcsővek terjedésének esetében, ugyan ez szokott történni, mit az üreg kiterjedésén kiviil ínég az is okoz, hogy a' tüdőknek öszvenyomott 6*