Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizedik füzet

40 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. fölső fölületét egészen befedi , még pedig egyenlően , tömött tulajdona miatt nem vastag, 's a'meddig csak megvan, alig változik, csak hamarjában megjelenik , és csakugyan csak hamarjában el is tűnik a' nélkül hogy őtet talán a' nyelvnek valamelly bizonyos tulajdona megelőzné , avagy reá következne. A' szerző a

1 nyelvnek ezen állapotját mindenkor a' tápláló élet rendszerének mélyen ható életműves szenveinél tapasztald, és csakugyan mind azon betegek, kiknél csak tapasztald, elhaltak. *) Egy 72. esztendős asszonynak, ki altestének különféle bajaival küzdött, dugult mája idiilőleg meggyuladt ; az ezen betegségnek tulajdon nyelvtapadék azonnal előtermett, melly míg az orvos köriilfordulna, íziben mély sárgára változott; ez a' nyelvet mázként fedezé, és mintha petesárgával (Eygelb) vonatott volna be, tömött, sürii volt, a' nélkül, hogy az idegszemölcsök elváltoztak volna , és csakugyan épen olly sebesen tűnt is el, mint a'hogy megjelent, a' kivül, hogy az egyébb kórjelek valamelly változást szenvedtek volna. Es íme az asszonyt csakugyan halálra mégis ütötte a' guta. — Egy 50 esztendős romlott bélii, reggeli okádásban , és májdugdlásokban szenvedő részeges embernél mázféle , tömött, fényes nyelvtapadékot látott a' szerző , melly 4. esztendeig még tetszőleges ép napjai alatt is folyvást jelen *) A' betegség változásának jóslása mindenkor a' legnagyobb g)őzedelmc az orvosnak, miért is a' pracíieus orvosnak az illyekre különösen szükség ügyelni ; csakhogy ke'fse'gbe esnünk ezen tapasztalásnak következésében , még sem kell ; mert kötelességünk a' beteget az élét legpislánkabb állapotában is orvosolnunk ; és hátha ezen tapasztalás még nem is igazodik be 1