Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

3) A* hangtömeszi kórhatárzat. 179 1 pult kórhatárzatnak haszna onnét is kitetszik, hogy a' szívbeli betegségek ^első izgatási kórszakára a' működési jelekbül nem ösmerhetiink: mellyet elmulasztván az életműves változások kórszakát legyőzni alig leszen többé az orvos hatalmában.— A' szívnek betegségeit azon ösnieretekre nézve, mellyeket a'hangtömesz nyújt, húrom nemre osztjuk: a) azon szívbetegségek a' szívútés elváltozott erejéből, b) annak elváltozott csörejéből, c) mellyek mind e kettőbül ösmertetnek ki. a) Azon szívbetegségek, mellyek a' szívütésnek elváltozott erejéből ösmertetnek ki. Teng fölösleg — hypertrophia —. Szív tengfölöslegér.ek azon állapotja mondatik a' szívnek, midőn az ő táplálodása több izomanyagot terem, mint az ép állapotra szükség. Ezen betegség mindenkor a' szív térimbelének —

parenchyma— nagyobb sűrűségével jár , a' nélkül hogy a' szív üregeinek öblössége nagyobbodnék, söt inkább sok esetben ezek kisebbeknek találtatnak. Azon kórjelek, mellyeket eddig ezen betegség meghatározására fölhordottak, ezek: szokványos nehez lehelés, —dispnoea habitualis —, melly később egész a' válllihegésig —orthopnoea— növekedik, a' közvetetlen ütögetés keveset mutat, csak hogy a

1 betegség nagyobb kifejlődése alatt tompa hang hallik; a' közvetett iitögetést eddig nem igen használták. A' hangtömeszi fiirkészet a' következendőket mutatja: a' szívgyomrok öszvehuzódásai nagy erővel történnek, a' hallgatódzó fejét visszaütik; a' csörej —strepitns — tompább, a' szív debegése csak igen korlátolt vidéken hallik, gyakorta csak ott tapaszlalhat12 * i / •