Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

3) A* hangtömeszi kórhatárzat. 177 1 meg. — A' harmadik kórszaknak kezdetével , midőn a' giimőcsök oszlakodni —resolvi— kezdenek, köhögés alatt mintegy buzgás — ebullitio — hallik , melly a' betegség haladtával taknyos hörgéssé változik; a' barlangos köhögés pedig öblösségre mutat a' tüdők térimbelében ; mihelyt az öblösség kiürül, a' köhögés valamint a' lehelés is barlangos leszen , és az öblösség tagulására mutat. — Az eleinte ki nem vehető mellbeszéd — pectoriloquium — később mind inkább kitündöklik, a'visszahangzat gyakorta erősödik, mivel a' kiürült öblösségek körül a' gümőcsök szaporodnak. — IIa az öblösségnek vékony falai vannak, az úgy nevezett fedett lebelést — halitus obvelatus — tapasztaljuk. Hol a* gíimőcsös öblösség egészen kiürült, a'lehelés és köhögés barlangosak lesznek, és a' taknyos hörgés elmúlik, vagy csak hol taknyos elválasztás történik , van jelen; és minden kihákogás — expectoratio — után kisebbszik. A' mellbeszéd mind inkább jobban kifejlődik. — Ezen korszakok különbözőleg következnek egymásra, és váltakoznak egymás közt. — A' légcsővek kitágulása, melly nem ritkán a' tüdők hurutjait nyomban követi, hangtöinesz alatt ugyanazon tüneményekkel jár, mint a'tüdősorv, és másként nem is, mint az egész betegség figyelmes szemmel tartása által különböztethetik meg. T ii d ő ü s z ö k *) — gangraena pulmonum —. A' közönséges és működési kórjelek semmi különös további magyarázatot nem kívánnak; a' recsegő hörgés az egyébb kórjelekkel korlátlan, korlátolt üszőkre pedig az igen világos mellbeszéd mutat. Üszök = Gungraena. Fcne=

Sphacelus. Üszüg=mola. 4Jrv. Tár. VIII. Kot. 12 •