Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 8. kötet, 10-12. sz. (1832)

1832. Tizenegyedik füzet

1) A' magyarországi váltóláz. 151 mellyben nem áll be tökéletes egészség, hanem minden másod nap egy kis gornyadozás , egy kis lázulás világosan mutatkozik, melly aztán bizonyos holdváltozás' idejében valóságos lázzá visszaesőleg fejlődik ki, a' mi többnyire hét napi közidőterben szokott történni, a' mi ismét a' holdváltózások közt divatló közidőtérre mutat. Több nevezetes angol természettudósok is meggyőződtek ezen befolyás valóságárul (Hasper idéz. m. 2G5. és k. 1.). Sőt ezt még a' járványos epe-csorvás enyhiilékeny lázakban is igazolva látjuk , mellyek ámbár a' napfonatnak nem tisztán ideges bántalinán alapszanak is (mint a' 31. §. említem) , még is harmadnapos nyomatot nyilatkoztatnak; mert innét van, hogy az elnehezedések — exacerbationes— a' 3. 5. 7. és 9 ik napon súlyosabbak, és a' leghevesebb elnehezedéssel hasonlókép páratlan napokon áll be a' birálat. Gyermekeknél, kiknél a' dúczrendszernek az agyra való befolyása még világosabban nyilatkozik , hol következésképen az állati idegrendszer sokkal könnyebben vonatik együtt-érzésbe, á' váltólázak többnyire mindennapos nyomatot vesznek föl. Úgy a' megnőtteknél is, ha az állati idegrendszer bizonyos okoknál fogva a' váltólázak alatt folytonosan szenvedő állapotban vagyon: vagy ha másféle járványos befolyások által az altestnek , vagy a' mellnek több ddezai ugyan akkor szenvednek 's ekként a' vérkeringésnek életművei tartósabban bánlatnak „ akkor is mindennnapos, vagy folytonos enyhiilékeny nyomatot mutatnak a' lázak. — Ellenben az idült váltólázaknál, hol a' lép kitünőleg és már szinte alkatásában szenved , a

1 negyednapos nyomat áll elő. »