Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

1) Az ibolónak használata. 1)5 orvaslásnál minden odavág , hogy jó kórhatárzat tétessék , azért több állapotokat akarok fölhordani, többnyire Lugol szerint, mellyek a' görvélykórt béleglik. Mivel a' görvély számos esetekben együttszült, 's öröklött betegség, azért illendő figyelemmel kell lennünk a' szülékre és más rokonokra is. A' gyöngélkedő vagy már öregecske atya, az élemedett, vagy a' görvélyes gyermekkel forró betegségben szenvedett terhes anya, a' szinte görvélyes, vagy másként egésségtelen szoptató, a' fogantatás alkalmával bujasenyvben szenvedő, vagy már az előtt számos higanybetegségeket kiállott atya, továbbad a' halva világra jött, vagy legzsengébb korukban elhalt magok is görvélykórban senyvedi testvérkék teszik azon körülményeket, hol a' görvélyt már előleg is lehet gyanítani. A' születés után helyet nyerő okok közül leginkább a' következők említessenek-meg. a) a' bőrnek tisztátalansága, b) rosz 's czéliránytalan táplálmány , c) romlott levegő a' penészes nedves lakhelyekben. Hogy a' visszalépett rüh a' görvélynek nem egyediilös oka légyen , mint Hahnemann (chronische Krankheiten 1. B.) állítja, én egy gyermeken világosan tapasztalául, kit én két esztendő életideje alatt szüntelen szemmel tartván, soha a' legkisebb kütegnek nyomát sem tapasztalául, 's nála legelőször rágfogai áttörésének alkalmával mutatkoztak nyakmirigyeinek daganatai. A' gyermekeknél a' görvély ollykor nem sokára a' születés után üt-ki, többnyire még is a' fogátrontásnak korszakában jelenik - meg. Az efféle gyermekek rendint gyönge finom testalkattal, lágy függő izmokkal birnak, többnyire szőkék, nagy