Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

81 Méreg­név. K ó r j e 1 e k. Látlelet. Vegy fürkészet. S z e p­n ő n y e). Atropa bella­donna). Az ajkaknak , nyelvnek , íny­nek , e's toroknak szárazsága. — Terhes vagy lehetetlen nyelés ; undor , ímelygés , hányás nélkül , (ollykor azonban bolyói erőszakos hányás és rángások közt ölik meg az embert) étvágy csüggedés , fo^ csikorgás, állcsukódás. — A gyomor olly igen érzetlen, hogy hányást a' hányborkö alig idézhet elő ; erőlködés. — Dagadt vörös ábrázat, tágult érzekenytelen szem­fény , vörösödett köthártya, vak­ság. — Apró sebes érverés , el­nehezedett lehelés. — Tántor­gás , szédülés , félrebeszéd > dühös­ség; szózathiány, vagy nevetséges bolondulás. — A' fölső tagoknak rángásai, az alsók szélütése , mell­dermenet. — Végre hidegség, arezsappadság , álom közt inszök­delés , halál. Egy honi méreg sein öl olly sebesen mint ez. Kora rothadás , ollykor közön­séges fene , tűrhetetlen bűzzel , a' fölből- lehámlik , minden nyílások­ból árong a' vér, vagy a' csipös savó , vagy tajték. A' has , a' bó­lék , és a' mony kemények. Vala­mennyi edények a' legoszlottabb vérrel teltek. A' cseplez és máj dagadt; a' gyomor és belek gyu­ladtak ; a' vesék lobosak. A' gyo­mornak bolyhos hártyája könnyen leválik. — A' lenyelt bolyok nem ritkán több napok mnlva is emész­tetlenül maradnak a' gyomorban. Sereg; A' növény öthímes. — Rend: egyanyás, egyszirmú, alvirágú, egy magrejtőü. — Nem: bolyója gömbölyű két reke­szű, hímszálai széledtek görbültek. — Faj: a' gyökér csúszó , bötykös , hengeres , fás , kiviil sárgás , belől fehéres , imelygö cde­ses , kévéssé fanyar; fűnemű szára fölállo 1—6. lábnyi hosszú há­romkénti elágazású, három ágú; levelei monyoruak , egészek, majd­liegyesek, többnyire , az egyik kisebb lévén , kettősek ; hónállyas kocsánúk; eleintén csengetyűképű ötreszakadt, aztán tár csésze ; bokrétája cseugetyűféle, szennyes biborszinű, belől biborerekkel csíkolt sárga fenekű; bolyója cseresznye nagyságú, gömbölyű, fe­kete, fénylő, sokmagú: ibolyaszínű édeses , ímamos , kissé fanyar ízű nedvet foglal magában. — A' szepnönyefű kénsavas, sósa­vas és almasavas hamagot, almasavas keseragot, villósavas meszet, és villósavas keseragot rejt magában. — A' szepnönyedék a' fű­nedvből hugyag által válatik meg; a' levelek vonatából pedig né­hány kénsav cséppel eszközlött derítés után hamag által • hasábban szokott jegedni ; langban könnyen olvad ; sójai savanyásak : a' kén­savas sós izű, vízben fölolvad , a' levegőn elhamvad. Gomb ák (Fungi). 4 Az ajkak gyuladtak , a' torok elszorul, a' gyomor és belek fáj­nak , égnek. Undorodás , okádás , erőltetéssel járó vérhas , véres vagy sűrű vizeltet. Sárgaság , görcsök , rángások, később szédelgés, ma­morosság , félre beszéd , álmosság , ájulások , hideg verejték, halál. A' halott ibolya sziii fóltos , puffadt hasú; a' gyomor és belek gyuladtak, feuések, a' gyomor ösz­vezsugorodott, görcsösen záródott , a' gombának nyoma sincs (R.Beck) ámbár vételek után ollykor még csak harmad nap múlva okoznak bajt (Haller). A' belek, máj, lép , fodorháj fekete , vérrel van­nak tele , a' gyúladt tüdők fekete vérrel duzzadtak, vagy mint a' fodorháj fenések (illyen sokszor a' méh és a' magzat is); a' köt­hártya, mintha vérrel volna ki­fecskendve, a' szemfény szűk, az agy gyuladt, fenés , foltos. Ha lepároltátnak, a' szedőben valami sárga nedv találtatik, melly a' szarvas szarv leiéhez hasonló, ezen kivül sárga kozmás olaj, és megjegedett só. i i i ­•

Next

/
Oldalképek
Tartalom