Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifiabb éveimben s/.edeít kóresetek. 33 legerősebb lázban találtam , de a' fájdalom helyén sem vörösséget, sem daganatot nem láttam, a' beteg mégis a' legenyhébb tapintásra is véghetetlenül jajgatott. Minden körülmények a' csonthártya gyuladására mutattak ; mivel azonban a' föltett nadályok a* lágy/tó kásaborogatások, és a' lobellenes gyógyszerek ellenére is a' fájdalom szüntelen tartott, hetedik napra pedig a' beteg azt vállá, hogy lábikrája alatt, hol ugrása után azon fájdalmat érzé, váltogatólag majd szúrást majd hidegséget érez ; azért én azt mondám , még pedig okoknál fogva , hogy ámbár kividről semmi sem látszassák is, belől még is geny képült Jégyen már, mellynek egy merész, mély, egész annak fészkéig ható bemetszés által kellene kiürítetnie , mire a' beteg, neje, gyermekei, és minden atyjafiai szertelenül vissza rettentek. Gyógyjanács öszve hivás lőn ennek következete , mellyre a' vármegye fő orvosát én magam hivám el; ki minden tekintetből, leginkább pedig, minthogy én csak sebészdoctor volnék, méltatlannak találá velem orvos tanácsot iilni, honnét egy gyógyszerész (apothecarius) és egy igen mindennapi sebész kísérteiében mene a' beteghöz, gyógyszereimet minden tartózkodás nélkül félre dobá, és az egész bajt epés czúznak (rheümatismus biliosus) határzá, és hogy mindjárt iizönczségemnek első kezdetén szerencsémen a' halálos döfést megtegye, engeni egy vakmerő tudatlan kontárnak kiáltott-ki, melly gyöngéd szereimii ügyféli nyilatkozást, a'jelen gyógytanácsnokok, tisztelkedőlcg, mint ezt az öreg igényei (Anspruch) megkivánák, fejbiczentőleg igaziák. A' magas homlokú, hosszú és túdos képet csinálni tudó orvostól rendelt száraz borogatásokra és hasOrv. Tár. VII. Köt. 3