Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

1) Ifi abb éveimben szedett kóresetek. 31 igen elrejtezett bujasenyvre hozék következtetést , és ön meggyőződésemből a' következő szereket rendeltem : jc. Calomelis gr amim uuum. Laudani puri granum semis. Sacchari albi gr. decern. Mellyre a' beteg először aludt nyugalmasan egész reggeli hét óráig, 's ekkor igen vidáman ocsúlt föl, és szokása szerint egész nap tréfálkodott. E' nap ismét az említett port vette estvére , hasonlo foganattal , midőn aztán önmagának egészen épnek tetszvén minden orvossággal fölhagyott, és nekem csak most vállá meg, hogy hat hét előtt csakugyan takárban (blenorrhoea) szenvedvén , két napi befecskendés után szerencsésen megmentetett bajától. Lőn vala a' beteg első gyógyászai iránt ön hasznára nyíltszivűebb, ezek őt hihetőleg ekként orvosolták és gyógyítottak volna meg, vért nem öntöttek , 's az epét nem vették volna iizőbe, mellynek hire sem volt. Azonban az árva nem soká gyönyörködhetett visszatért egésségében, csekély szemlobával nem sokat gondolván, intésem ellenére is egy, távol fördőbe utazott, hol nyolcz fördők használata után nála valóságos előszemtú'z (

Chemosis,) képült, szarvhártyája ez alatt tökéletesen meghomályodván. Az ottani orvosok a' betegtől ez alkalommal sem tudósítatván, a' gyuladást mint tisztát orvosiák, és orvoslásuk sete foganatáról nem kévéssé csudálkozának. Megjövetelemkor a' beteg igen heves fájdalomról panaszkodék homlokában, melly alá felé a' járomcsontnak tartott, a' határai közül kitolatott bal szem a' fölpattanáshoz közel látszék, és az állka-