Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

22f> III. Vegycg tudósítások. 30) Leginkább csillavonatra, és borkőre (erein, tart.) javult. 31) Fényű inagforrázat gyűszűvirág leveleivel, és csillasavrnézzel (oxymel Scillae). 32) Fullasztó halál. 33) Az újabb 's könnyebb esetek faszerfőzetnek (I)ecoctum lignorum) higany nélkül ; az öregebbek majd az édes higanynak mákonnyal, majd Hahnemann olvadékony higanyának (Merc, solub. Hahnem) és a' rágó Dzondi gyógymódja szerint adott higanynak engedének , mellyekhez mindenkor szárcsagyökérfőzet (Dec. JSarsap) és illendő életrend (diaeía) rendeltettek. 34) Az egyik görcsös, a' másik pedig gyulasztó természetű volt, mellyben a'perjefőzet (Dec. gram.) imámított borkővel (tartarus tarfarisatus) elegendő volt. avagy más részről az individuális betegség természete az , hogy épen ezen szernek vagy sok másoknak ne engedjen ; mind ezen homályokat csak az ismételt próbatételek világíthatják tol, mellyek mellett az orvosnak minden csekély körülmények változataira különös figyelemmel kell lenni. Kérjük tehát az általunk igen tisztelt ?s érdemekkel halmozott szerző Urat , hogy ne zárná még he egeszen következtetését a' mondott szer ellen , mert halljuk csak más oldalröl mit mond a' lipcsei summarium (J. 1832. N-o 12. Bd II. H. 4. a 218. 1.) e/en czim alatt: Ballofa lanata gegen Wassersucht. „ Muhrbeck-Dr ezen szert a

1 Rehmann módja szerint adta két esetben , mellyek ellen minden ösmerelesebb szerek hasztalanul alkalmaztattak ; az egyik egy 70. esztendős pálinkás öreg volt, a' másik pedig egy 48 évű férjfi , kinél egy nagy meghűlés volt a' vízkórnak oka , az első esetben 4. a' másodikban 0. hétig használtatott a' pesztercze, mire minden vízkóros tnneinények elszéledtek. A' tudósítás a' bevégzett gyógyítás után 3. hónappal közöltetett."