Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

70 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. görccsel váltakozott. Egynehány gyöngélkedő egyniikben a' szózat életműveinek olly különös gyöngeségét hallottam , mclly a' fütyölőhöz közelgett. Egy szer fölött gyönge kisasszonyban állandó szívrezketeget vettem észre, mellyhöz nagy szoronkodás — Angst —- járult. Egy más gyöngéd alkatásii aszkóros küleményű— habitus pbthisicus— kisasszonynál pedig a' váltóláz czéliránytalan orvosságok után egyet fordulv án folytonossá lőn, nappal észrevétlenül, estenként öregbedve , éjjeli izzadásokkal az aszlázhoe hasonlónak mutatkozván , azonban minden másodnapi estvén a' nehezbülest — alteration — erősebbnek a'száraz kehecselést hevesebbnek találván, bajától kína által tökéletesen megmenekedett, ámbár maga és övéi a' mind inkább kifejlődő tüdővésztől igen rettegtek. Általában ezen hideglelések a' testnek mindenféle gyöngeségeit mutogaták , és a' l íz nem alkalmatlanul hasonlítathaték valamelly varázs tükörhöz — Zauberspicgel — , mellyben mind azon kórbajok lefestődtek, mcllyek a' beteget idővel szint' a' kép meglependők voltak, mint azt a' láz napilág, múlókép, de bizonyosan intő módon tűkrözé. A' beteges tiinem *ryek az alt es then kétség kiviil a' legkitiindöklőbbek lévén mindenkor jelen voltak, mellyek annál inkább kitűnők és terhesek voltak , minél inkább a' betegek másként is az efféle altestbeli bajokkal küzködtek : illyek voltak a' méhgörcsü asszonyok, a' rásztkóros férfiak, és a' máj meg iép daganataiban szenvedő emberek. Az étvágy a' hideglelésnek kitörése előtt jo idővel már elromlott, az első lázrohamkor — paroxysm.— sárgás fehér nyelvet; kellemetlen , íz nél-