Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

•2) A

5 magyarországi váltóláz. 193 Királyi város Újbányán a' váltólázak csorvás láz sőt tüdőgyuladásokbúl fejlődtek-ki. Varasd vármegyében a' hideglelések már Martiusban elkezdődtek, igen elterjedvén ollykor gonoszindulatúakká váltak, heves fejfájdalommal orrvérfolyással , hányással, és hasmenéssel jártak. Tiírócz vármegyében September és October hónapokban divatlottak leginkább a' hideglelések. Neográd vármegyében Áprilistól fogva egész Novemberig számos váltóláza;', volt, nyavalyájok gyakran roszindulaío t öltött, hányás és hasmenéssel járt. Rács vármegyében a' váltólázak nagy fokban uralkodtak, főkép a' Dunához közel eső helységekben. Sok ezen láz közül rendetlen lefolyású volt, sőt nem ritkának gutaütés vetett véget; másoknál az fulladozás — asthma — hökhurut — tussis convulsiva — oldalnyilalás, tüdőgyuladásnak alakját vette magára. Gyakorta már a' 2—3-dik lázroham a' máj és lépnek keményedéseit hagyta maga után vissza. A' járványos vérhas — epidemische Ruhr — főkép csak az emelkedettebb vidékeken jött elő számosabban ; melly a' múlt esztendőbelitől az által különbözött, hogy sokkal korábban megjelent, es későbben múlt el ; általában véve az most enyhébb lévén könnyebben is megorvosoltathatott. Kézsmarkon a' vérhas most sokkal nagyobb számmal jelent meg, mint minden egyéb!) más esztendőben, a' benne szenvedő , 's belőle kilábadt betegek könnyen váltólázba esének. Az epeláz ezen esztendőben nagyobb számmal tapasztaltaték mint máskor. Fehér vármegyében Mánnyon az epeláz járvány kifejlődésének leg-