Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

188 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. epés hányás és hasmenés, avagy tartós székrekedés , gyomor- és májtájbeli fájdalom, szorongattatás, nyughatatlanság, nagy hévség, sárgás nyelv, olthatatlan , savanyúk után sóvárgó szomj által árulta el. Ürítő, ollykor pedig komolyabb lobellenes szerek végezték a' gyógyítást, a' keserű szerek pedig igen elősegíték a' lábadásnak orvoslását. A' járvány vérhas — epidemische Ruhr — ezen esztendőben még igen szaporán jött elő ; voltak Magyarországnak olly tájai (többnyire emelkedettebb fekvésüek Árva, Trencsín , Zemplin , Gyomor, Marmaros vármegyék) hol a' vérhasban szenvedők száma a' hideglelésűekét sokkal föliil múlta. Még a' mélyebben fekvő vidékeken is Augustus hónapában a' váltóláz legalább egy időre helyet látszék engedni a' vérhasnak ; mellynek első megjelenése Május végével és Junius kezdetével történt, Juliusban annak esetei már jól megszaporodtak, Augustusban pedig legnagyobb számmal vétettek észre. A' vérhasnak leginkább kedvező helyek főképen a' fplyóknál, a' mocsáros tájakon, némelly nagyobb hegyeknek hajladékainál voltak, nevezetes volt ezen betegségre nézve Debreczen várossá, mellyben csak keves váltólázak , de annál több vérhas mutatkozék. *) A' testnek előjárt fölhevülése , a' millyennek csak a' legmelegebb nyári honapokban helye lehet, és az erre következő meghűlés látszattak ez embereket ezen betegségre előkészíteni, melly az illy tájakon annál könnyebben kitört, hogy estve felé a' leve•) És azon tekintefl>öl is nevezetes, hogy 1831-ben a

1 cholera ottanag sokhal hamarább kitört , mint Bihar várraegyének minden egyébb helységeiben.