Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Kilencedik füzet

58 I. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. savós és epés hányást lehetett gyakorta tapasztalni; a' hévség időszakában pedig nem ritkán egy könnyed orbáncz — eryíhem—állott elő, mellyet csak .a' következő verejtékzés széllesztett - el. Sokaknál már a' hidegnek időszaka alatt a' czuzneműekhöz hasonló fájdalom állott be a' végtagok izmaiban , a' legtöbb betegek még is inkább igen erős levercttségről panaszkodának , melly nem ritkán az ostromon túl is még sokáig tartott. G o n o s z i n d u 1 a t ú és álorczás — verlarvtc — váltó lázak. Efféle lázak főkép a' nagyobb síkság mocsáros vidékein jőnek el . V még az emelkedettebb tájakon is tapasztalt leggyakoribb láz az álomkóros váltóláz —- f. intern», soporosa — volt; a' hidegnek csekély időszaka után, sőt ez alatt is a' betegek elkezdenek aludni, nem ritkán csak alig költethetének föl, mind addig, míg az izzadság be nem állott, Pest vármegyében az ájuldozó váltóláznak — f. intern», syncopica — sok esetei tapasztaltattak. Bács vármegyében pedig fejfájos hideglelések — f. int. cephalalgicae — valamint az igen ritka méhvérárasztó álarezos váltóláz (f. int. metro! rhagica larvata — is vétetek észre. Az efféle lázaknak még is legérdekesebb néző helye Bánát volt; »így egynémellyeknél lázostrom helyett körszakilag rendkövető szédülés mutatkozék, amazt nem ritkán csak olly fejfájdalom pótlotta-ki, melly körszakilag térengett vissza. Az álomkóros váltóláz — f. int. soporosa — gyakorta jött elő ; némellyeknél pedig fulladozás — asthma — vagy gyomorgörcs — cardialgia — tünt föl körszakilag —'periodice —. Egynéhányaknál a' lázroham — pnroxysmus — ájulással állott be; és egyszersmind helytartója is volt