Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Hetedik füzet

.30 I. Értekezések apróbb, közlések, kivonatok. Hogy egyébként a' jeles szerencsétiént, kit én az előtt 12. évvel, mint a' köv etkező kórtörténet mutatandja, egy a' fenéhez igen közel álló béllobból megszabadítottam , ez alkalommal is megszabadíthatni, fötörekedésem 's egyetlenegy kívánságom lett légyen, azt lelkemre állítom ; de hogy e' szerencsétlen eset miatt mély búba essem, az ugyan a' nemes linóin érzelemnek kin, de még-is annyival inkább elviselhető, hogy, ki az emberek hálátlanságát ösmeri, az arra számot nem tart, tudván lígy-is kiki az orvosoknak azon megszokott mostoha sorsát, hogy rendint szép tetteik az isteneknek, a' szerencsétlenek pedig, többnyire vétkük nélkül is egyedül tökelletlenségeiknek, vagy mi még rosszabb tudatlanságaiknak tulajdonitatnak. 2-dik Kóreset. C.yógytanakodás fejében hivatám egy kedves külsejű 18. esztendős menyecskéhez betegségének 14-ik napján , t. i. kinek tanakodásunk előtt három nappal azon okból, hogy harmad napos hideglelése most már ideglázzá változott volna, a' leghatalmasabb mind szállékony mind zsongfeszitő (tonica) ösztön szerek adattak, és mellyeknek a' többi gyógytanácstagok véleményük szerint még pazarabb kezekkel kelle vala adatatniok. A' legnagyobb nyugtalanság, szakadatlan hánykolódás, fájdalmas feszült tömérdek pókhas, lihegő sebes lélegzés, szapora fűfele hányás, olthatlan szomj, nagyratágult szemfény , száraz ibolya szinű (violaceus) rezkető, dagadt nyelv, maró melegség, sebes apró kemény kikimaradó érverés, lángvizellet , túléberség (pervigilium) közben közben félre beszéd, és makacs szekrekedés voltak azon tünemények, mellyek leginkább szembe szöktek, inel-