Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 7. kötet, 7-9. sz. (1832)

1832. Nyolcadik füzet

118 I. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. Oszvehasonlítván a* skerlievoi bajt az igazi bujasenyvvel, noha azok igen hasonlítanak egymáshoz, noha mind a* kettő egyformán közvetetlen érintkezés által szállíttatik-által egytől a' másikra: még is vannak különbségek. A' közönséges bujasenyv a' nemi részeket támadja-meg, a'skerlievo pedig ritkán; noha nincs része a' testnek , mellyet az megkímélne ; pusztítván a'bőrt, az izmokat 's magát a'csontrendszert. Valamint némelly esetekben a' bujasenyv nem enged a' higanynak (hydrargyrum), úgy a' skerlievo sem hátrál gyakran ezen szernek , kivált ha az esztendők óta berögzött az organismusba. De vannak kik állítják, hogy ha a' rágó higany (mercur-subl. corros.) sokáig, állhatatosan és félbetörés nélkül adatik, az a' mérget elrontja; mi ha a' dolog igazán meggondoltatik, kiviláglik hogy a' nevezett szer' étető erejének inkább el kell rontania mind azon részeket, mellyekkel közvetetlen érintésbe tétetik, mint hogy az óhajtott sikert eszközölné. Azon szer, mellyet én mindeddig szerencsés foganattal használtam, bizonyos esetekben a' rágó higany volt, de felette piczíny adagokban; máskor pedig a' hamuszín higanyos írral kenés, az édes higany bürökvonattal, közönséges majd egyszerű , majd higanyos és kénes fürdők voltak szereim a'környülményekhez képest; mind ezek mellett pedig izzasztó főzetek , kivált a

1 szárcsagyökéré (rad. sarsaparillae) vagy Pollin' főzete ; minthogy a' mérget a' bőr' 's nem a' bélcső' lítján, még kevesbbé a' nyálszivár által kell a' test' határaiból kiűzni. Ezen óvás nélkül az orvoslás mindég foganatlan volt, 's utóbb visszaesés történt. A' legújabb időkben t. i. a' pra-