Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

Orvosi praxis. 75 rozza-meg a' nevezett kórformát, mint azt 1S24 nyárban 's ősszel tapasztalta; azonban néha az agynak valamelly helybeli hibájának volt nyilványos következése. Felette hatalmas 's az agynak beteges állapotját megmásító szer szerinte ezen betegségben az e b v é s z m a g (nux vomica) 's pedig kis adagokban \—fél szemerig. A' hökhurutnak (szamárhurut, tussis convulsiva) 1829-ki nyarában Hánauban uralkodott 's korábbi járványaiban is K. a' bűzaszatot (asa foet.) tapasztalta legjelesebb gyógyszernek. A' betegség nyárban kezdődött, a' városban és környékében elterjedt , és következett Januariusban hirtelen megszűnt. Ezen hirtelen eltűnés, holott még sok a' hiikhuruttól meg nem támadt gyermek volt a' városban, azt mutatja hogy a' baj a' légkör' különös állapotjában fenekük , melly a' mellidegeket akkép hatjameg, hogy már ezen meghatás is képes hökhurutot támasztani, vagy legalább olly hajlandóságot szül, hogy egy hökhurutos beteg' ragálya gyökeret verhet. Az 1829-diki nyár nedves és hűs volt, a' rá következett tél pedig, kivált Januarius hónapja rend kivűl hideg. A' hökhurut, mint közönségesen, gyermekeket támadt-meg, de nem ritkán felserdült eket is. A' hűzaszat a' nyavalya' elején és kifejlésekor (vagy inkább a' náthás időszakban) sokkal kevésbbé volt hasznos mint annak kiformáltatása után (az ideges kórszakban); azért is a' gyermekek az első kórszakban más orvosságokat kaptak , kivált hánygyökeret (ipecacuanha), minden másod órában egy tized, egy nyolczad szemert, vagy narancsszínű kéndárdacsot (sulfur, aurat. ant.) , kénvirágokat 's tb. Midőn a'köhögés már jól előhaladt , mintegy a' 14d.