Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

7*2 1) Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. leggyakrabban a' nmkktyű' ( praeputium) vagy zabla előlső és hátulsó határán; az asszonyoknál ott, a' hol az ajkak' nyákhártyája a' külső bőrbe megy által, vagy azok' alsó eresztékein. Szélök tompa, de nem kemény; sarjadzások bélyege taplós és rest, 's ámbár könnyen tisztulnak, még is nehezen gyógyulnak. A' pokolkő fölület es alkalmaztatása ingerli őket ; helybelileg a' réz', horgany', timsó' étető olvadékjai 's a' pörkölő (eschorotieum) fanyar szerek legfoganatosabbak. A' tagárfekélyek másod sorbéli tünetei ezek: a) a' lágyékmitígyek' dagadásai, melylyek itt gyakrabban keményedettek, mint különben. bJ Az ínyvitorla' és nyelcsap' felületes terjedt lobja; ezek színe a' számtalan apró fehér nyirkfoltok miatt darabos, vagy a'kis , fölületes , fekélyedző bemetszések miatt rovatos, ezen fekélyek rendszerint igen érzékenyek, cj A' bőr bántalmai , többnyire esomócskák vagy pikkelyek, néha pattanásos és gumós (tuberculosum) kiitegek is ; mint bizonyos formákat a' szerző ezeket különbözteti meg: moh (lichen) és birge (psoriasis) a' derékon és a' tagokon , vastag kosz és kemény arezpörsenés az arezon és a' fej' hajas szélén, d) A' szempillák köthártyájának lobja (psorophthalmia). e) Az orrközfal' és a' belső orr takonyhártyájának fekélyedése. f) A* lapos csontok érzékenysége és fájékonysága a' csonthártja' lobja és az ebben való lerakodások nélkül. A szerző a' tagárfekélyek rokonszenves tünetének nézi a' kötőknek, különösen a' nagy ízíiléseknek (térd, könyök), valamint a' szem' tiilkhártyájának lobjait, mellyek leginkább görvélyeseknél jőnek elő. — A' szem' köthártyájának forró genyes lobja a' szerző szerint csak akkor támad , ha