Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

3) Vegyes közlések kivonatokban. 59 különféle * táblák' resultatumai egymással öszvehasonlíttatnak , először is egy általános resultatumot nyerünk a' kíilön apparatusok' betegségei' számáról, t. i. más betegségek ölik-ineg az üjdonsziilötteket és cseesemősöket, mások az idősebb gyermekeket; továbbá látni hogy a' felserdült ember más nyavalyáknak van alávetve, mellyek gyermekeknél nem is találtatnak 's hogy azon bántalmak , mellyek az élet' kezdetében igen gyakoriak, mind inkább ritkábbak lesznek, minél inkább öregszik az ember. Bélgyuladások p. o. az újdonszülöttek' leggyakrabb betegségei, ellenben a' lélekző orgánumok' lobjai idősb gyermekeknél jőnek-elő többször. A' mozgás és vérforgás' orgánumainak betegségei annál sűrűbben jőnek-elő, minél inkább távozunk-el a' gyermeki kortól. Az idegnyavalyák az első gyermekségben igen ritkák, az ifjúságnál többször, de koránt sem olly gyakran kerülnek elő mint a' férfikorban. Egy szóval ezen a' külön életszakokbeli külön betegségeket mutató táblák megállapítják azon fen érdekelt kortudoiuányi axiómát: valanielly orgánum* betegségeinek gyakorvolta egyenes viszonyban áll annak működési cselekvőségével. De térjünk már viszsza a' tüdőlobhoz! Mindjárt a' születés után a' tiidőlob nem ritka ; sok orvosíró azt holtan született magzatokban találta , 's Mauriceau, Desorineaux és Billard számos abbeli eseteket idéznek. Közvetetlenűl a' születés után a' tüdő ríj működése által igen hajlandó leszen szerfeletti nedv-eltelésre, következőleg tüdőlobra is. Az élet' első nyolcz napjaiban a' tüdőlob három tizenheted részét teszi a' sérelmeknek; az az: azon újdonszülöttek közű 1 , kik az élet' első hetében halnak-elj több mint ha-