Bugát Pál - Schedel Frerencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 6. kötet, 4-6. sz. (1832)

1832. Negyedik füzet

3) Vegyes közlések kivonatokban. 55 val az tünt-ki, bogy 908 eset közül a' tiidőlob 413­szor a'jobbik, 260-ban a' bal oldali tüdő volt meg­gyuladva, 495-ben pedig mind a' két tüdő szenve­dett: 's igya' legelsők a'baloldaliakhoz olly arány­ban alítanak, mint 3 a' 2-hez. Meg lévén ekként alapítva a'jobb oldali tiidőlob' gyakrabb volta, an­nak okait kívántain kitudni; 's azt meghatározni, hogy olly környülményektől függ-e ezen gyakori­ság, mellyeknek a' tüdőhöz magához semmi közök, vagy pedig a' jobbik tüdőnek tulajdon organisa­tiojának következése-e? — A' jobb 's hal oldali tü­dőlob felől gyűjtött lettdolgaim azt mutatták egy­szersmind , hogy azon arány minden életkorokban ugyanaz, 's hogy e' szerint ezen arány minden ma­gyarázó módjának bármelly életkorra kell illenie. Pedig az eddig adott magyarázatok koránt sem illye­nek; ez a' gyermeknek adott fekvésnek , amaz a' jobbik kar' nagyobb izombeli cselekvőségének tulaj­donító azon arányt: de senki sem kereste okát boncz­tudományi környiilállásokban. Lássuk tehát, mikép a' két tüdőszárny egymástol észrevehetőleg különbö­zik , a' mi, nem lehet, hogy a' működések' cselek­vőségére ne folyjon-be. — Billiard az líjdonszülöt­tek' és csecsemők' gyakrabb jobb oldali tiidőlob ját onnan származtatja , hogy azok többnyire jobb oldalo­kon fekszenek, a'miért az ezen oldali tüdőben vérpan­gást mond támadni. En a' lelenczházban (Findelhaus) nem vettem azt észre, hogy ezen jobbra fekvés gyakrabb és állandóbb mint a' balra való fekvés ; egyébiránt ezen környiilálíás az érdeklett tekintet­ben legfelebb is mellékesnek tartathatik, mert az idősebb gyermekeknél is gyakrabb a' jobb feli tü­dőlob , kik nem fekszenek a' jobb oldalon. — A*

Next

/
Oldalképek
Tartalom