Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Első füzet

III. \ egyes tudósítások. 93 sa nevezetére, mellyel szinte a' nagy Boerhaave kérkedni nem szégyenlett, magát érdemessé tenné, — nem különben még a' jelen század' elején kezdett,'» híven gyakorlott mentő hiinlő-óltásérta' fels. fejdelem által méltatott egy 1814-ik évnek boldog asszony'hava 14-én költ kegyelmes, és nyilvános dicséretre. — Ugyan csak orvosi hivatalos serénysége j mellytől még a' 1829-iki kegyetlen tél sem idegenithetté; sietteté halálát, — * * ban t. i. utazásainak , alkalrtiával a' gyakor hóba dőlésektől áltázva és fázva előbb melybéli vizkórba, utóbb pedig szél- 's vizkórba esvén húsz hónapi sínlés, és a fájdalmaknak férfias eltűrése után 1831-iki Sz. András hava 14-éri dél előtti 3 fertály tizkor csendesén, 's orvoshoz illő elszánással kimúlt. Elmóndhatjük bátran lola, a' mit utolsó órájában Addisotí ifjú rokonához mondott : „N ézd! mi nyiígalmasan hal- meg a' ke-resztyén!

4' —• Molnár közép termetű, izmos , és tetemes alkatú volt, 's fiatalabb korában olly testi erővel biró ; hogy egy borral teljes gőnczit; könnyen mint valamelly csobolyót^ felemelhetett ; arcza nagy 's kerekded , homloka magas , szemöldei rövidek 's tömöttek , szemei kicsinyek, de eleven csillámxíak voltak, és minden vonásain néminemű szelidséggel vegyes komolyság uralkodott, melly a' némán szemlélőt bizodalomra és tiszteletre késztetté; — erkölcsi fővonása pedig az emberszeretet volt, melly a' derék Hoffmannként: „az orvosnak legelső czimje". Beszélt anyanyelvén kiviil és irt is ó görög, deák , 's német nyelven. Megjelent munkái közül az Orvosi törvény (Fejérvárott, 1818.8. 2 darab) melylyet előbb déákul dolgozott-ki; kéziratban hevernek még számosak: „D e phlebotomia —• Dé