Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)
1832. Első füzet
III . \ egyes tudósítások. 91 Helyről helyre — mond H. — egy re'szt emberek és portékák által terjed a' cholera. Emberek által ? nincs megmutatva; mert az, ha beteg hejyről jött ember az első is kapja-meg a 1 cholerát azon addig egészséges helyben, mellybe érkezett: egyebet nem bizonyít mint, hogy ó épen akkor érkezett, mikor a 1 levegő' állapntja az utóbbi helyen már olly mértékben volt beteg, mellyben embert is képes megbetegíteni; továbbá még azt bizonyítja, hogy ezen embernek kitűnő hajlandósága volt a' betegséghez, melly sokakban az utbeli elfáradás által fejlik-ki jobban (mindég szegény emberek voltak, kikre a' ragály' elhozatása fogatott). Hogy ez így van mutatja Hufelandnak fen közlött példája is a' Rigába érkezett hajóról; 's azon fontos észrevétel, hogy a' ragálynak (annak tartott} elhozója meghalván , a' második beteg többnyire csak néhány nap után , 's nem az elsőnek köréből , hanem valahol tpva, vagy egy időben ugyan, de hasonlólag távol amattól, kerűlt-elő. — Hogy vannak járványos és egyszersmind ragadós betegségek, nem tagadhatni; de ebből nem következik hogy a' cholera is illyen. Egyébiránt Hufeland a'cholera ragadósságát még szűkebb korlátok közé látszik szorítani mint Loder (I. az Orv, Tár 111. köt.) elannyira, hogy végre azt kérdhetjük: Mi marad mind ezek után a' ragálynak ? 'S ha — mint H. mondja — ugy szólván egy példánk sincsen, mellyben egy előre ment életrendi hiba mint kórtámasztó ok nélkül iitött-ki: azt kérdjük, milly ragály az, melly hogy valakit megbetegítsen, ni ég más kórtámasztó okra is szőrűi? S —L 3) Nekrolog. Dr. Molnár János' emieke. IIa egy tudós hazafi, egy buzgó emberbarát, egy igaz magyar, es fáradhatlan szorgalmú orvos néminemű emlékezetet érdemel, bizonyára meg érdemli azt Uj-Fejértói Molnár János, a' bölcseiké-
