Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Első füzet

64 l) A* véreilobról. szülés utáni természetes érzékenységéveli; gyakran csak egy a' medenczében érzett súly , oílykor pedig, nevezetesen, mikor félrebeszélés áll-be, épen semmi különös érzés nem vádoltatik a' beteg által ; más esetekben ismét csak egy szókkal nem igen kifejezhető kelletlen érzés- és gyengeségről panoszolkodnak. Noha a' hétszám (lochia) kisebb vagy épen el lehet nyomva, gyakran ínég is genynenra, sűrű, fej eres vagy eves és többnyire nagyon loszszagu folyadék szivárog a' hüvelyből. Vizsgálat alatt a' méhnek nehezsége és területe hasonlólag növekedik a' hüvely a' méh felé érzékeny, a' méh' nyaka forró-meleg, dagadt és többnyire félig nyílt ugy, hogy egy uj bele fér. A' vizeilet ollykor égetést okoz 's csak bajjal bocsáttatik, név szerint akkor, midőn a' lobos allapot a' hüvely' falaira 's a' hudcsőre (urethra) terjedt-el. A' láz mértékletes; 's nagyobb mértékű általányos szenvedés' jelei csak akkor jelenkeznek, midőn a' gvuladás az altest' vérereibe harapódzott-el. Ekkor az arczvonások elváltoznak, erők' elesése, félrebeszélés , érzéketlenség, hirtelen és nagy mértékben elnehezített lélekzés; ollykor sárgakóros jelenségek ; egy vagy több ízek' hirtelen feldagadása; állandóan serény 's többnyire lágy érütés köszöntenek-be , míg halál nem következik. Halottbontáskor a' méh nagyobbnak találtatik mint a' millyennek ezen időszakban a' szülés után lennie kellene ; 's ürege hol szürkébe átmenő anyaggal van kiruházva, hol véres és büdös evvel (ichor) van tele; falai megvastagodtak, lágyak és barnás vagy feketés szintiek. Az említett lágyság a' belső szín felé növekedik 's legnagyobb ott, hol a' méhlepény űlt ugy, hogy e' helyen a' méh nem ritkán a' lobos tüdőhöz hasonlít consistentiája* te-