Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Első füzet

62 1) A' vérei-lobról. dése a' tüdők' állományában, holott azok gyakran feleseréltetnek a' tiidógumócskákkal (tubercula). Eleinte (épen a' tüdőgumócskák' ellenéje) a' tiidő' alján mutatkoznak, lassanként annak tetejére húzódnak-fel, lígy , hogy közönségesen az alsó karélyokban (lobus) sznmosabbak , érettebbek , sőt ollykor a' felsőkben nincsenek is. Ugy tetszik , hogy mind a' két oldali tüdőt egyformán támadhatják-meg, noha a' jobbikban sokkal gyakrabban találtatnak, sokszor pedig a' szenvedő oldalbeli tüdőben. Számok változik, néha 3 —„4 van mindegyik tüdőben, azalatt hogy más esetekben azoknak szinte egész színét lepik-eí; székük rend szerint a' tüdő' felületén , ritkábban azok' belsejében van; a' mi (

Dance szerint) talán onnaii van, mivel a' tüdőiitér (arter. pulmonalis) legtöbb szétágadzásai a' tüdők" peripheiiáján végződnek, minek előtte a'vérerekbe mennének-által; 's mivel hajforma szűk voltok miatt a' genyet tovább nem hagyják forogni. Ollykor fejérded pontok gyanánt látszanak-át a

; mellhártyán , ezt felfeszítik : 's ez mutat a' genyedésbe való közel átmeneteire ; a' miért is ezen szenvedéshez rendesen mellhártvalob (plenritís) szövetkezik. Maga, a' sebészi műtételek után beköszöntő mellhártyalob igen gyakran nem közvetetlenűl vagy is első sorbelikép (primarie) kifejlődő, hanem egy, ezen októl függő baj. Ezen genymagok' képződése' első csirája ngy látszik, edényeiből kiömlött vér vagy a' hajedényekbe zárt geny ; nem sokára támad egy kisded fekete vérömleny (ecchymosis) , és saját nemű gyuladások fejlenek-ki, mellyeket épen nem lehet valamelly anyagos genyfelbontódás' következésének tartani. ebben alapszik a' fen érdekelt kifejlődése' módja a' vérerloboknál előkerülő tüdőtályo-