Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Harmadik füzet

224 1) Értekezések, apróbb közlések, kivonatok.- * „mindég hasznos volt, 's fiatokon is, hiszem iste­„ nem' segedelmével, bizonyosan segíteni fog. Men­„jen azért kegyelmed sz. György napja előtt az „ erdőre, keressen egy kígyót, verje agyon , 's hoz­„ za haza. Korán reggel éh gyomorra adja fiának egy ,, kalán gabonapálinkával keverve ezen kígyónak „epéjét, melly mint valami zöldes nedvesség egy „ hólyagocskában van." „En — folytatá beszédjét Letanovszky — nem sokat bíztam a' koldus' szavaiban, 's azért a' télen eszembe sem jutott; de a' történet ágy akarta hogy épen, midőn sz. György' napja előtt néhány nappal az erdőre mennék tiizre való fáért, egy kígyót ve­vék észre , melly az líton feküdt. Akkor az előttem fekvő kígyó eszembe juttatá a' koldusnak téli be­szédét. A' kígyót agyon vertem, haza vittem, és < más nap reggel — a' nélkül hogy fiamnak vala­mit szólanék— az epehólyagot kivettem , 's az epét egy kalán pálinkába öntvén, vele megitattam. Fél óra múlva a' gyermek csípő fájdalmat érzett be­leiben, melly nem sokára engedett, 's reá nagy iz­zadás következett. Ez órától fogva fiamat a' nehéz­kór soha meg nem támadta. „ Én Letanovszky' e' beszédjére keveset adtam volna, minthogy ugy hittem, hogy a' nehézkór' gyó­gyítása itt non propter hoc sed cum hoc épen a' felserdülés' korában történt; ha ismeretes nem volt volna előttem, hogy a' régi orvosok is viperákkal gyógyították a' nehézkórt. Letanovszkyra biztam tehát hogy nekem olly kígyót, a' millyen fián se­gített, hozzon. Ő a' reá bízott dolgokban hűsége­sen el is járt, 's rövid idő múlva a' kivánt kígyót

Next

/
Oldalképek
Tartalom