Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

136 1. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok^ a' fekvés lehetetlen, a' pofák veresek, az érverés sebes, forró, nagy szomj, a' tegnapi gyógymód. (A' betegség' 19én). A' köpés érett (cocta) lett, de más semmi javulás. A' jobb pofa veres , a' bal sápadt. Három szék , a* tegnapi gyógyszer. (A' betegség' 2 0án). Kevés nyugodalom, a' kiköhegés könnyebbült. Kp. Infusi spec, althaeae e drachm, dualus p ara ti unc. sex. Stibii diaphoret. non abluti drach. semis. Succi liquiritiae dr. unam. (A' betegség 2lén). Felette rosz éjszaka, a' tegnapi orvoslás. (A' betegség 22én). Az éjjel egy szék, a' többi kórbélyegeknek semmi enyhülése; sőt hozzá járult a' végtagoknak vizenyős dagadása. (A' betegség 2 3án). A' lélekzet felette elszoriílt, rizsegő (strepens) egész 21kig, melly nap tudni illik a' betegség 2 9ik napjában a' beteg fulladva halt-meg. A' halott - bontásról, mellyet a' holtnak rokonai ellenzettek , nem szólhatunk. Mí nagyon kételkedünk, hogy ezen beteg más akárinelly gyógymód által is megszabadúlhatott volna, kinek t. i. vére szerfölötti sűrűségben tehát meggyőzhetetlen hegedékenységben szenvedvén , részünkről lígy véljük, hogy ezen eset azon veszedelmes, és makacs tüdőlobok közé tartozott, inellyek az orvos bűne nélkül , a' legserényebb lobellenes gyógymód mellett is sebesen halálosakká lesznek. Következőkép ezen beteg, noha erős alkotású volt , nyojcz nap elmulasztott vérbocsátás miatt, ő másként is korhely lévén, a* mellüregben , és tüdők parenchimájában történt, a' felszívásra alkalmatlan vízkiömlések követ-