Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

120 1. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok^ — noha a' betegek már semmiről sem panaszko­dának — mint az érütésnek tökéletes fellágyu lásakor. Csudáltuk, hogy ámbár mind a' két beteg már sok esztendőktől fogva űzte e' mesterségét, 's többször ezen nyavalyában szenvedett is: tag­jaiknak mozgó tehetsége mindazáltal eddig ép maradt. Buta idegláz' nevezetes esete. W. János, 35 esztendős, volt katona, 14 nap óta hasmenéssel járó gyomorsáros-náthás láz­ban fekiitt, mindenféle szerekkel orvosoltatott, végre Junius' 7ke'n haldokolva a' kórházba hoza­tott a' legsúlyosabb buta hagymáz' jeleivel. Érzé­kenysége és ingerlékenysége szinte el lévén töröl­ve , egy mozoghatatlan darab fa gyanánt feküdt; széke és vizellete tudta nélkül ment-el, szájürege felette száraz, nyelve és fogai barna sűrű enyves nyálkával behuzottak , folyvást a' legmélyebb álom­ban hevert 's e'rütése olly lassú vala, hogy egy minutum alatt alig vétetnék harmincz ütés észre. Szereink az életerők' felösztönzését vették czélba. Választottuk a' leghatalmasbakat 's pedig i» a' szállékonyak' osztályából; ezek mellett külsők­kel is élvén, de mind ezeket siker nélkül adván , ezen kétségbe ejtő esetben a' v i 11 ó hoz (phospho­rus) folyomodtunk, melly kétes szer belsőkép nem igen használtatik : de mellynek mí erejét gyakran, ártalmát soha sem tapasztaltuk; 's így jó rc.viény­séggel adtuk. Rp. Phosphori in olei anisi scrupulo uno so­luti grana duo -

Next

/
Oldalképek
Tartalom