Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

108 1. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok^ E' hónapban helybeli gyuladások voltak a leggyakrabban előforduló kórképek•• mellyek leginkább a' mell' organumait lepvén-meg, de egyszersmind a' más üregek részeit a' májat, lépet, hashártyát, a' beleket, a' méhrcndszert, sőt magát az agyat sem kímélvén, természetökre, kiilünféleségökre, és lefolyásokra nézve jeles példányokat tüntettek a' búvárkodó szem elejbe; mellyeknél a gyuladásnak és kísérő láznak fokát jő fontolóra vévén, a' lobellenes gyógymód mindenkora' legjobb foganattal alkalmaztat ék. Magok a' csiízek is nagyobb részint tö bbnyiro lobindulatűak lévén , első utakbeli mocskoknak jeleivel csak ritkán voltak befertezve. A' velek járó láz ugyan csak nagy volt , nielly alatt az érverés a' mellnyilalásihoz hasonlóan erős, a' szomj epesztő lévén, a' bokákat (malleoli), térdekel , a' czombot az ágyéktól vagy ízvápátol (acetabulum) kezdve egész a' czombkoncz fejéig terjedő erős fájdalmak lepték-meg, mellyek ollykor a' mell' izmaira is elterjedvén valóságos oldalnyilalásokat színeltek. A' míg a' gyötrő fájdalmak, és a' heves láz tartott, addig a' vért nem igen kíméltük, melly lecsapolások és lágyít»» gyógybánás által nem csak a' feszült rostokon tágítani véltünk, hanem a' szívó rendszer munkásságát, és a' bírálatokat is elegendőleg előmozdítatni hosszabb tapasztalásunkból tudjuk. Az első pillantatokban fölvett tüdőlobosakat csak könnyeden és hamarjában meggyógyítottuk, mások pedig es sokan fullasztó halállal a' legnyomorultabbul veszének-el; es rendszerint majd az egyik majd mind a' két tüdőt gyuladva láttuk, vagy ollykor azokat a' niellhártyához helyenként, vagy egészen is öszvenőve, annak állományát gennyel tel-