Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 2. évfolyam 5. kötet, 1-3. sz. (1832)

1832. Második füzet

100 1. Értekezések, apróbb közlések, kivonatok^ A* lobtermészetű korbélyeg uralkodván mostan a' csúzos és hurutos, nem különben az első utakbeli tisztátalanságokkal járó, végre a* lob-lázak sein voltak ritkák, sőt ínég némelly amazokból származott idegesek is fordultak elő, mellyek nem annyira tiszta, mint. inkább némelly mell- és hasbeli orgánumok gyuladásaival jártak. Derült napok szolgálván a' fagyoknak öregbültével, tüdő- mellhártya és májlobok tették a' legkitiindöklőbb kóreseteket; azonban nem minden, most másként igen gyakor oldalnyilalást azonnal törvényszeres mellhártyalobnak (pleuritis legitima) mint inkább csak a' duzzadozó tüdők kórjeles foganatának tartottunk , számos e'vi tapasztalásainkból tudván azt, hogy a' valódi helyben-támadt (idiopathira) mellhártyalobok sokkal ritkábban fordulnak elő mintsem rendszerint orvosaink hiszik; a' gyógybánás mégis általában mind e' mellett is szorosan lobellenes volt, e's a" mérsékleti vérürítések legjobb szolgálatot tettek. De a" csűzokban (rheumatismus) sem volt hiány o

1 hóuapban , mellyek a* szegénység közt az ill\ kor olly könnyű áthülésből szármoztak, a" belegek különféle részeiben telepedvén-meg, őket más és másféleként gyötrötték , majd mint ágyékés ülfájdalom (lumbago et ischias), majd mint nátha és éjjelenként nehezedő :s igen fájdalmas tagdaganatok jővén elő, mellyek ellen a" lázat és helybeli bajokat szemüggyel tartó gyógybánás legíidvesebb volt ; nmei pedig az első időszakban többé kevesbbé gyuladás vala az előkelő tünemény, azért ez ellen általánosan mérséklő és közelebbről a' bőrre könynyeden munkálkodókhoz vetett hashajtó szereket szegeztünk, az igen izzasztóidul szer fölött óvakodván.