Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

< r I 3 8 I- Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. lenni, az újabb időknek természettudósai és pliilologusai nem ok nélkül gyanítják. — Linne előtt a' természetvizsgálók a' pőcsikeket (tabanus) és rablókat (Asilus) Oestrus névvel hítak. — Az újabb időkben Latreille a' testi alkotásokra nézve legyekhöz közelítő bögölyöket a' legyek csaladához (familia) számította, de mivel azok szájok idomára , csápjokra (antennae), ruházatokra, lakásokra és életnemökre nézve a' legyektől igen különböznek, azért a' halhatatlan Linne

3 ki az isten-teremtette világot rendszeresen sorba állítani legjobba n tudta, és az individuális testek nemi bélyegeinek alkotásában minden természettudóst sokkal meghaladott , a' bögölyt különös nemre méltatta. Linnének és az újabb természettudósoknak Oeslmsa, a' magyarok bögülye, a" németek 23rcmfe= je , és n" franczok Oestre-je azon robar (insectum) molly Linnének kétröpösihöz (diptera) és Fabricinek szipssaihoz (antliata) tartozik. Ezen robar pedig következő bélyegekkel jár: Nagy, gömbölyeges, hártyás fej, reczés, monyom (ovális) előső szemek, a* fej tetején ennek hátsó párkánya mögött három s z e m k é k (ocelli), a' vastag, öszvenőtt, hólyagképű, kis likacsu ajkak közé visszahúzódott szip (haustellum), hártyás, hengeres, tonkított, három hártyás, hajlékony rövid sertét rejtő hüvely; a' száj első tekintetre három dudort (tuberculoid) mutat; a' fa1 á ni o k (palpi) kiilönböztethetlenek, a' csápok (antennae) a' homlokba , vagy ehhez közel háromszögletű, vagy gömbülyeg gödröcskébe vannak beiktatva , rövidek, jobbadán három izűek (articuli) mellyeknek utolsója lencseképű, gyakorta színes, finomul szőrös, magán egy a' többieknél sokkal hosszabb szőrt tartván.