Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

06 II. Literatur a. A" talán jelenlévő, a' fari/.inok alá nyúló tályogokat kitágítja, és velek a*' szokott módon bán. L. ezután a' véredények sértéseire megy által, és azon hiszemben van , hogy ha egy fontos ütér van is átmetszve, és a' vérzés magától eláll (a' mit szemlélni a' csatamezőn olly gyakran volt alkalma) , a" vérzés szűnését nem a' vérdugó eszközli, hanem az üterek saját hártyájának (melly mozogható pörge (Spiral) rostokból áll) öszveházódása, melly által a' magát hosszabbító liternek falai egymáshoz lapulnak. 11a az ütér átmérőjének csak egy helyén van megsértve, ezen folyamatnak akkor is helye lehet; hanem itt még is ritkább, és a' lekötést; mellyet a' szerző alól is fölül is tesz, kell végbevinni. A' szerző az aludt vért mindenik sebből mindég kiveszi, minthogy a' vérdugó a' vérzést ncni állítja meg, és elővigyázat szükséges , hogy az utáuvérzés elkerültcssék; kisebb mélyen fekvő edényeket L. kénsavval nedvesített tépettél érinti meg. Ha egy vérér p> o. az érvágásnál, mind a' két falan keresztül vágatott, látta a' szerző, hogy a' sejtszövetbe vér ömlött ki, melly nagyon veszedelmes tüneteket, 's végre lenét okozott. Az aneurysmát a" szerző önkényesre (spontáné) és sebliedésbelire (traumatique) osztja el. L. első akar lenni, a' (ki már 1805-ben) az önkényes aneurysmal^ jeienléttére figyelmeztetett. Az edények falai egy helyen elváltoznak, a' belső hártya annyira kitágul, a' mennyire az izomhártya engedi, ez utolsón rés nyílik, a' belső hártya a' sejszövctivel ez által érintésbe jön, és még a' szomszéd sejtszövet által képződik az aneurysinaticus iszák. A' szerző azt véli, hogy általános hajlandóság és az ebből eredő aneurisina, az ős kóralap-