Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

78 II. Literatur a. heged és e beállott, ezen alkalmatlanságok apródonként megszűntek. Innen következteti a" szerző, hogy a" gügfedű, ámbár az a' nyelésnél mindég és talán minden lehellésnél a' hangrést betakarja, a' végett nein szükséges, tehát nem is egyedül arra való. Ezen szakaszban L. az idegen testek' kivételéről is szól, mellyek néha sokáig fölfedezetlen maradhatnak; így a' szerző kivett egy bajonét* begyét, melly több ideig a' szájpadvitorlaban ült, és a' beszédet akadályoztatta. A' bárzsingnak olly ritkán előfórdulő sebcsítéseit és sértéseit is volt alkalma L.nek szemlélni. Ezen sértésekre ráösmerhetni l) a' seb' mélységéről és irányáról. 2) A' nagy szomjról, melly a' folyadékok által csak neveltetik, *s azon környülményről, hogy a' lenyelt folyadék a' mellüregbe vagy a' gátőr (mediastinum) sejtszövetébe megy. 3) A' tüdő sértéséről. A' gyógyítás' eszközlése végett a' betegnek semmit sem szabad lenyelni; ho^y a' szomj enyhít tessék a' beteg szájába jégdarabot ád tartani, földi alma kását erős mákfőzetben a' gyoiuortájra, hideg lágyító fürdőket, allöveteket, általános és helybeli vérürítéseket. Ezen bánásmód altal egy beteg annyira helyre állítatott, hogy már baj nélkül folyadékokat és könnyű étkeket a' szokott módon nyelhetett-le ; hanem mivel az orvos tiltása ellen is egyszerre sokat evett, ezután néhány órákkal a' leghevenyebb rángódások között balt meg. A' derék' sebészi betegségei. Elmellőzvén a' külső melltakarók' sértéseit, a' szerző mindjárt a' beható mellsebekről; melylyeket különböző rendekre oszt, értekezik. l) Egyszerű átható mellsebeknek nevezi azokat, mellyek a' tüdő hártyába behatottak az edé-