Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)
1831. Tíz- és tizenegyedik füzet
74 II. Literat ur a. fenékszínéhez ne közel, hogy későbben a' nyelés és beszéd ne hátráltassék , elvághatni. Egy esetben, a hol a'nyelcsap már egészen fenésen a' hangrésbe (rima glottidis) több vonalnyira lelógott, tette a' szerző ezen operatiót. A' mi a' mandulákat illeti, azt véli L., hogy majd az egész kiirtásnak, majd az elmetszésnek kell adui az elsőséget. IIa a' mandolák vörösek, dagadtak, a' szájpadvitorlával üszvenőttek, akkor azokat nem irtja-ki; ha pedig kemények, szürkésfeketék, nem lobosak, akkor a' kiirtást javallottnak nézi. Mind a' két operátiónál a' veszély ugyan az, ugyan azon edények sértetpek-meg, és az operator ne ijedjen-el a' fejütér' szomszédságától. A' következő vérzést izzó vassal könnyen el lehet állítni, mellyet a' szerző itt inkább javallottnak tart, mint más étető szereket, mellyek a' körülfekvő részek hevesb lobját vonják magok után. L. kettős horoggal fogja-meg a' mandolát 's körmetszés által egy kis domború késsel, mellyet e' végre előro 's fölfelé vezet, metszi azt ki. A' golyva. A' szerző ezután , a' golyvák különböző fajára megy által. Legelőször az aneurysmal icus golyváról szól, mellyet ő, mint Walther, a' fiiltő pajzsütér (art. thyreoidea) ágai' aneurysmájának tart. Ezen daganat a' lassadán elenyésző mirigynek oldalain tűnik elő, gömbölyű, érméczes és fájdalmas, a' fejüterek tágultaknak, és a' torkolaterek dagadtaknak látszanak. A' beteg' hangja üvöltő és rekedt, a' lehellés bajos, a' fej fáj dalinak gyakoriak. A' többnyire száraz bőrnek színe vörös vagy sötétbarna. A' szerző vérürítésekkel a torkolatérből , jégborongatások' alkalmaztatásával fülváltva a' Cirillo' kenőcsének bedöigölésével és gyenge öszvenyomással valamint kis adagokban az édes