Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

f>2 I. Értekezésiek, apróbb közlések, kivonatok. sürgetósb szükségben és veszedelemben, p. o. az életet veszedelme/tető, erőt mentő hasmenésekben nyúlhatunk a' mákonyhoz, akkor is inkább allö­vetben adva. Belsőleg egy czukorban földörzsölt csepp 4 részre osztva, tehát egy negyedrész csepp, egyszerre elegendő. A* harmadik veszedelmet a' való gyuladás teszi, melly is a' mákony által nagyobbo­dik, és genyedés és fenévé könnyebben változik. \ A' negyedik az első utakbeli tisztáta­lanság ok elzárása, a' dugulások és al­testbeli fölakad ások, és a' verőczér rend­szerben (systema venae portarum) vértorlódá­soknak okozása. Az ötödik a' vérbeli olvadás és rot­had ásnak nem különben az olvasztó iz­z a dúsnak öregbítése, és né melly küte­gcknek elő hozása; a' miktől a' mákonynak idonkivíili, tarlós és erős használása által minden lázakban leginkább a' gyomoriakban (gastric.) fél­ni lehet. A' végső veszedelem végre a' hozzászo­kás. — Némelly hosszas betegségekben a' má­konyhoz elannyira lehet szokni, hogy még a' szét­fizott bajok után is a' közérzésnek a' jó }ét érzel­me pontjáig való fölemelése végett, mindennapi szükséggé leszen, épen ügy mint az iszák végre az égetett borhoz úgy neki szokik, hogy elkerülhe­tetlen szükségévé válik, de természetesen mindig több és több kívántatik belőle. A' mákony­vágy hatásaiban az italvágyhoz hasonló lévén, nagyobb és nagyobb ideggyöngülést, reszketeget, az emésztési és táplálási erőnek csiiggedését, vég­re a* reszkető félrebeszédet (delirium tremens)

Next

/
Oldalképek
Tartalom