Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

f>2 I. Értekezésiek, apróbb közlések, kivonatok. tal én bujasenyv-utáninak (deuterosyphiliticum) nevezendő dyskrasia hozatik elő , melly a' higany által többé ki nem irtathatik; — vagy olly esetek, hol a

1 heteg a" higanynak mértékietlen és rendkivüli használása által valóban higanvétetésbe esik. Mind ezen esetekben szinte az indító, megható bírálati mozgásokat leginkább bőrgőzölést előhozó ereje a' mákonynak a' czélnak tökéletesen megfelel. Megengedem azt, hogy ezen kölönböző állapotoknak kórüsmeretbeli megkülönböztetése nem ritkán igen nehéz , sőt gyakorta lehetetlen is, honnét is azok egy névvél a' bujadög következéseinek vagy elfajzott dögnek (lues degenerata) neveztetnek; hanem azt bizonyosan állíthatom, hogy a' higanynak dörgöle'ssel történt és nyálszivárt okozott hasztalan alkalmaztatása után is, a' mákonynyal adott rágó higanytól tökéletes orvoslást láttam. IIa a' nyavalya valóságos higanybetegség, akkor azt a' higany meggyógyítani valóban nem fogja , itt egyedül a' kén végezheti-be az orvoslást, hanem a* mákony itt is legjobb segédszere az orvoslásnak. Ezen tapasztalás engem ezen tárgynak második pontjához t. i. a' mákonynak az anyagos, főkép érczekkel, higannyal, ólommal, férjannyal (arsenicum) történt étetések ellen való erejéhöz vezet. A' mákony minden másodsorbéli mérgesítéseknél, azaz azon időszakban, midőn a' méreg a' helybeli étetésfolyamat után a'második utakba, vagy is az egész rendszerbe átment már, egyet az első szerepek (llolle) közül játszik. Az ólométetetésnél ösmeretes löttdolog az, h»gy az első utaknak elegendő kitakarítása után a' mákony fő orvosságot teszen ; és épen ezt tarthatni az idfilő higanyos és férjanyos étetéseknél is, azt illyenkor a" minden érez-