Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)
1831. Tíz- és tizenegyedik füzet
2) A' mákonyról. Gl driacus) és méhgörcsos (hystericus) személyek, kiknél az érzékenységnek tulajdon irányok és belsőöszvetömődése által a' külső ösztönök elfogadása megtompul, a' ragályos és járványos betegségek iránt kevesbbé fogékonyak. Hanem nekünk itten az élő mérgeket (g e rj e k e t) a' nem élőktül jől meg kell különböztetnünk. A' mi az előbbieket illeti, nálok a' mákony csak kétfélekép lehet hasznos, először a' mérgek hatása ellen idegeket tompító, és az idegvisszaliatást gyöngítő tulajdona által, másodszor az ő izzasztó , a' mérget sze'tgőzöltető és kitaszító ereje által. Itt az őskor a' mákonynak a' vérforgást öregbítő, hevítő és gyulasztó tulajdonára nem volt eléggé figyelmes, és innét származott a' mákonnyal tett annyi elbeszélhetlen balsorsokat okozó visszaélés a' forró lázakban , mellyekben azon véleményből hogy minden láz valanielly gél jén alapul, és következőleg hogy ezt a' testből ki kell űzni, a' mákony által csaknem minden lázak gonosz indulatuakká, rot hadókká, kása- és petécskiitegekkel járókká változtattanak által, Innét a' forró gerj éknél a* mákonynak használása mindenkor vészhozó; a' fertezésnek első pillanatát kivévén, midőn a" Dower'porának egy adaga a' szorgosan ápolt verejte'kzés mellett a' betegségnek első nyomait már az első 24 óra alatt szerte szét oszlatta. Az i d ü 1 ő g e r j e k n é 1 azonban fontosabb a' dolog, hol is épen a' mákonynak vértindító, gőzöltető és a' nedveket a' test környékére hajtó hatalmas ereje a' legjótékonyabb hatású lehet, azért hogy az organisinusnak visszamunkálkodása ezen esetekben úgy is igen csekély.