Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

< r I 3 8 I- Értekezések, apróbb közlések, kivonatok. edények végzeteikkel együtt sokkal csekélyebb iz gékonysággal birnak, mint a' nagyok és maga a' szív; következőleg hogy azt a' makonynak izgató tehetsége által hamarább elvesztik mint a' szív és a' nagy edények; ezen állapot által föltételes gyön­geség és munkátlanság származik az apró edények­ben , azokban a' nedveknek tovább folyása fölakad, melly ellentállás által köztök és a' szív között a' súlyegyen (aequilibrium) fölbillen, ennek visszaha­tasa öregbedik 's erősödik. — A' másik véleményt az annyira ismert lírown állítá - föl. E' szerint a' inakony a' legerősebb, legszétömlékenyebb (diffu­sibilis) ösztön az egész rendszerre nézve, azért is először az egészben a" legerősebb visszahatást szü­li, de ugyan ez által később épen a" legnagyobb kimerülését az erőnek, az úgy nevezett közvetett gyöngeséget (debilitas indirecta). — A' legújabb vélemény a' természetphilosophiabol véve a' pola­ritás' rendszerén épül, melly ismét a' chemiai né­zethez közeledik. Manap a' legtöbb orvosok azon véleményhöz szítnak, hogy a' mákony az egész rendszernek iz­gatása által munkálkodik, és hogy a' bődár mű­veletek (efíectus narcotici) a' tiílizgatásnak, az úgy nevezett közvetett gyengeségnek foganatai. — Erre én kettőt kérdek: először, más épen olly szállékony, és az edényrendszert épen olly rend­kívül fölnőgatő ösztönszer mint p. o. a' pézsma (inoschus), a' büzany (ammonium), a' hódony (ca­storeum) miért nem hoznak szinte elő bódító mű­veleteket? és másodszor nem ösinerünk-e olly bődár szereket (narcotica), inellyek az idegrend­szernek legkisebb fölizgatása nélkül, az érverés és

Next

/
Oldalképek
Tartalom