Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

2) A' mákonyiul. eharakterén ek. ismerete 's elhatározása. — Valamint minden betegség alapbélyege az Organismus' belsejében van, ugy valamelly gyógyszer' hatásának (mint mesterségesen gerjesztett betegség) aiapbélyege is az élet' belső elváltoztatásában találtatik, inellyet az eszközöl. Valamelly gyógyszer' alap műveleténél pedig az a' kénlés: minemű változás okoztatik az organismusban áltáljában ; millyent a' különféle rendszerekben, 's melly rendszerre hat különösen ? jól megválasztván itt a' közvetetlen hatást a' távoliabb, vagy közvetett, vagy másod sorbeli hatástól. — Ehhez tehát nem elég azon betegségek' neveit ösmerni, mellyekben a' mákony használt; ez legfülebb is némelly empíriái ösmeretet nyújthat; a' chemiai fülbontás (analysis), legyen ez még olly tökéletes, szinte hijányos, melly az élet önkormányának (autocratia) mindég alávetve marad; legkevesbbé kielégítő pe_ dig az előleges következtetés (deductio a' priori), mellynek minden rendszer' fuvalma szerint változnia kell. — A' fő müvelet tehát egyesegyedűl a' szernek az élő organismusban tett hatasáiból a' mennyiben ezek észre vétethetnek, vagy-is annak emehhez való arányából tündöklik-ki. — De itten is csak a' legközelebbik, leglétalaposabb és legállandóbb müveietek, nem pedig, mint a' homoeopathia tanítja, minden tünemények vétethetnek számba, holott illyek történetesen , az egyes individuumokban különféle bels^ő és külső okok' találkozásából szám yélkiil hozathatnak-elő, és a' szernek műveleteit véghetetlenül módosíthatják. Itt tehát a' tapasztalást megkérdeni a' fiő dolog, '« a' legközelebb, 1 é t a 1 ap o s a b b , és