Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

2fji A' cholera Zabolcs

nan. 207 végtagjaikat pedig dörzsöltetvén, és melegekkel borongattatván, vagy addig a' Tiszában ülvén, mig fel nem melegedtek, ezen szakaszbeli cholerából tökéletesen felgyógyultak. Ha mindazáltal mind ezek sikeretlenek volnának , vagy a' beteg ellenkező , vagy semmi segedelmet nem kaphatott volna, általle'p a' cholera a' Negyedik szakaszba* (összeroskadás' szakasza Stad. collapsus, s. colliquationis). Itten már a' sok előrement hányás, csikarás, hasmene's , és görcsök által isme'rhetetlenné lesz az ember, egész felső teste hideg izzadsággal meg van lepve, 's kivált ábrázatja, a' test' tapintása épen á' lenyúzott, 's meghűlt bőrhöz hasonló, — a' szemei kék-feketés karikáikból alig látszanak ki, mélyen bé vágynák esve, a' szemfehére tiszta, de nagyon kékes, szeme fénye nem látszik , felfelé fordult, két pillája, a' két szélein összekonyít, közepe pedig kerekden nyitva marad, a' nélkül, hogy pillantana a' beteg. Egész ábrázatja egy ráncz, pofái összeestek, orra meghegyesedett, megvonult , czimpái kékek, fülei kinyúlnak, ajkai, és nyelve, — ámbár még most is többnyire tiszta, de sáppadtas bádjadt, hideg, mint a' valoságos márvány télben. (Facies cholerica). A' beteg' szomjúsága már itten kevesedik, kezei lábai irtóztató hidegek, az üterek' verése tökéletesen megszűnt, szíve is csak nagyon halkkal mozog, hascsikarása ritkább , de belső forrósága még is nagy, hasa többnyire csudálatosan összerogyik. Itt már imámossága (animus indifferens) sokkal nagyobb, életvágya hülemedik, sem mással, sem magával nem tépelődik többé; hányása, 's görcsei csendesednek; azért is többnyire elnyúlik ágyán a'beteg, hasa ugyan megy még? de