Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tizenkettedik füzet

l) A" ragadós hagynia/. 1809. 17> ketségbe ninnt. által, de a

4 melly mégis a/ erőknek üregbedésével a' szabad levegőn ismét-magától megjavult. A' bőrön is föltűnő hibákat lehete tapasztalni, mellyeket érdek nélkül soha sem nézhettem; mert az majd száraz és égőmeleg, halovány és bibircsos (görcsös) volt; majd ismét a' testnek felső színét meleg és száraznak, az alsót hideg és nedvesnek lehetett találni, sőt színére nézve is különböző színekkel játszott a' bőr. Egy ifid erős , jó színben húsban lévő, valóban kitündöklőleg szép tiroli ember jutott kezein alá, ki a' fölkelő seregnél néhány hónapig a' kórházban mint szekeres szolgált; ez hagymázos láza' hosszú lefolyásának, többször visszatérő erőfogyasztó hasmenésének, és a' nála később bekövetkezett azon nemű vizkór ellenére is, melly alatt bőre hetenként más és más színt nyert; színevesztett bőrrel végre mégis, szerencsésen kilábolt. Valamint a' közi akarók színüket csudálatosan változtatták : épen akként ezen színelfajzásból még más képtelenségek (déformitates) is származtak, mellyeket én éltemben soha sem láttam. Akár milly szorgalmasan bár a' legcsipősebh nedvvel mosattak is a* testek, és bátor mindennap fris lepedőt kaptak is a' betegek, mégis tulajdon nagyságú, idomít ((üestalt), színű, csúfjószág tetőkkel mindig lepve voltak, de a' mellyek a' beköszöntő javuláskor lasi sanként magokban elvesztek ; bizonyságul hogy ezen férgek, hihetőleg az igén elvetemedett nedvekből eredhetvén, ugyancsak azokban táplálkozhattak. — Hanem hogy ezen szerencsétleneknek egész bőrrendszerük bénulva volt légyen, abból lehetett gyanítani , mivel ámbár az egész testnek felülete , a' hajbenőtteket kivévén, fölsebesedett is, a" betegek Orv. Tár. IV. Köt. 12