Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

i 46 II. L i t e r a t u r a. ollyan eseteink is, mcllyekben szinte szélütés for­mán hulltak-el a" szerencsétlen emberek. A' jóslatot Scot akkor mondja kedvezőnek, ha az érütés ismét felemelkedik, a' bőr megme­legszik, a' beteg almos lesz, a' szorongás, üriilé­sek és górcsők fogynak , 's az elnyomott elválasz­tások, nevezetesen az epéé, ismét beállanak; szomorúnak akkor, ha hányás és hasmenés vagy nem is jelenkezik vagy gyengeségből megszűnik, a* görcsök alig észre vehetők, 's legott halott i hideg áll-be- Nálunk is így volt. A' melegnek csak rész szerinti feltűnése nem jő jelnek mondatik. A" betegek , szerencsés esetekben, hamar fel vették magokat; de a' legnagyobb szám meghalt. Travancorban egy gazdag Nair' háznépe, melly 19 tagból állott, egyet kivévén, kevés óra alatt mind elhányt. A' kórismeretre (diagnosis) nézve, melly könnyű, vigyázni kell, hogy choleraidőben áju­lás, görcsök, inéhkór, ködcsömör, eme'szthetlen­ség, középsók által t ámasztott hasfolyás a'járvány­nyal fel ne cseréltessenek. A' halottbonlások, a' lakók' előítéletei miatt majd szinte csak az európaiaknál tétethettek-nieg, 's itt. is ritkán különös pontossággal a' nagy hév miatt szükséges sietség' okáért. Azoknál pedig tekintetbe kell venni, hogy ott többnyire minden­féle altestnyavalyákban szenvednek. A' legnevezetesb változások pedig ezek: a' tüdők öszveesettek vagy májneniííek ; a'bal szívüreg sötét vagy fekete vérrel tölt; a' belekben savós anyag volt; a' tápcső (ductus thorac.)'s a'hudhó­lyag iir esek, ellenben az epehólyag többnyire tele epével : 's a' gerinczagy azon egy esetben mellyben megvizsgáltatott, igen meg volt gyuladva. Leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom