Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

l) A' bogoly. 15 Clarck Linn. Soc. trans. 111. T. 23. f. 1—6. Blumenbach Abbildungen Tab. 47. Szipja (baustelluni) es falámai (palpi) rövidek; melle sárga; pólyája fekete; hasa fekete, töven fehér, begye sárgafényes (fulvus), szárnyai barnák, nem pütögtettek. Teste szűrös, 7 vonalnyi (linea) hosszaságií. ritkán hosszabb. Ezen bögölynek élete legrövidebb, táplálinánynyal alig él; a' férj közösülését végezvén azonnal megdöglik; a' némber tojásokkal teljes, fulánkja hengeres, barna, fényes, több a" nagyító üveg egyes részeiként egymásba tolódó csövekből áll, melly is a' szarvasok, kecskék, leginkább pedig az ökrök, sót Müller Stat, tanúsága szerint a" tevék közboritékait átfúrván , tojásait azoknak leginkább hátába, ritkabban mellökbe, vagy czombjaikba rakja-le , főkép a'fiatal 3—4 füvű egészséges jól táplált állatokat választván-ki, hogy t. i. azoknak bőrét künynyebben meghathassa, és hogy álképeinek (larvae) egészségesebb táplálékot adhasson. Azon pillantatban, hogy a' bögöly tojásait a' bőrbe rejti, az állat ordit, és nyújtott fővel meg kiterjesztett farkkal szalad, fut, vizet keres, mellybe ugrani akar, találván ugrik is, testét szerte szét hányván, vetvén, a* mit viz nem létében a' száraz földön is megteszen, hogy t. i. ezen éldődi vendégtől valahogy megszabadulhasson. A' bögölytul megsértett baromnak reszketege ollykor az egész nyájban elhatalmaz. A' bőrbe rakott peték kemények, iiosszudadok, hosszában barázdáltak, egyik végüknél hegyesek, honnét Madeer, Memoir de I' Acad. de Stockholm 1786, azt állítja, hogy a' tojások magok képesek a' közboritékokat átfúrni; mellyek is a' bőr alá jutván bőralatti dudorokká