Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 4. kötet, 10-12. sz. (1831)

1831. Tíz- és tizenegyedik füzet

l) Larrey' sebészi klinikuriia. 115 ez által az öszvehuzás könnyebb , a' lekötési fonalak fölül a' geny alól könnyebben kimennek. A' lábszárnál azon haszna is van, hogy a' kiálló szárcsont a' bőrt nem szúrja által. Megjegyzi a' szerző , hogy sok írók, a' kiálló csontcsonknak levágásáról szólnak; ezen bánásmódot feddi, mert a' czombnál mindég egy nagyobb darab szokott leválni. A' szerző több igen szerencsésen elsült eseteit említi ezen operatiónak ; itt több jeles franczia tisztek említetnek , kiket a' szerző operált. A* térd' kifejtését L. tenni nem akarja, és ezen operatiót hasztalannak nézi. Ezután a' lábszárcsonkolásról van a' szó, mellyet a' szerző véleménye szerént legjobban tehetni a' sípcsont' gumóján (tuberositas tibiae) és a' mellyet ő azon esetben , a' hol a' sértés azt egyáltalján fogva szükségessé teszi, viszi azt véghez a

J hajlóshoz közelébb , midőn a' gumót átfíírészeli és a' kapocs fejét a' műtétei után a' szárcsonttól elfejti. Ezután a' lábszár ezen csonkolása ellen való ellenvetéseket czáfolja meg. A' szerző megmutatja, hogy a' csont itt nem áll ki jobban, mint másutt, ha az oldalbemetszések el nem mellőztettek, és hogy a' czélerányos utógyógyítás által, midőn a' mérsékelt nyomás alatt a' szárcsont és kapocs öszveforradnak, egy jó csonk készül, és hogy az olly félelmes másodvérzéstől itt félni épen nem kell. A' régieknek az utóvérzés kikerülésére és gyógyítására tett bánásmódján kívül, itt is a' Rouxét említi, melly abban áll, hogy mihelyt az utóvérzés elered, a' lekötés' kinyitása nélkül a' czombüteret, mi előtt a' térdhajlási ütérbé át menne, a' szabóizom' alsó végénél föl kell keresni és lekötni. Itt a' szerző az ütérsodrást is említi; mellyet & elégtelennek néz , mivelhogy azt (alap nélkül) áL 8*