Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)

1831. Hetedik füzet

3) A' pokol varró I, 47 lük és írták egynek, épen olly nehéz előadhatni, mellyek voltak az ellene először használt szerek. Celsus (Libr. V. Cap. 28) a 'pokolvarpattanásban az izró vasat mint legbizonyosabb szert, vagy ha az mélyen nincs, a' fölétető szert, dicséri. Kétség kiviil való, hogy az első szer minden mások felett ollyan, hogy nem csak azon részeket, melylyekre egyenesen hat, 's velők együtt minden ragályanyagokat is elront, hanem koröS körűi mélyebben is az activus , forró ( acutus ) láznak olly lépcsőjét hozza-elő, hogy általa a' senyvedő, erőtlen, fenébe átmenő lob mintegy elöntetik és így a' már többször említett czél éretik-el. Tehát ma is, mint Celsus' idejében, lehet ezen hathatós szert használni a' helybeli betegség' kezdetében egyenesen a' pattanásra; azon időszakban, a' hol már féncvar képződött, ennek elébbi eltávoztatása után. A' mi a' fölétető szereket illeti azok egyes esetekben majd mind haszonnal használtattak, nem tekintvén a' fekély jobb vagy rosszabb, a' fenés helyek' leválása után hátra maradt, külsejét: ösmeretesebb dolog, hogy ezen szerek' mindenike hatásában különbözik (hogy p. o. a' pokolkő aszal (mumificat) , az étető kő rothaszt, a' kénsav inkább egy meghatározott pontra bat, a' d á r d a n yvaj ellenben a' vele érintésbejött résznek határán tül eszi magát be), mintsem e' felett szélesebben kellene értekezni ; és még is mindenik szernek ugyan azon kórformánál tulajdon pártfogója van , annak jeléül, hogy nagyon különböző ütakon is ugyan azon czélt lehessen elérni. Boy er, ha a'betegséghez kezdetében kell fogni , azt ajánlja, hogy a' hólyag tétovázás nélkül ki-