Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)
1831. Hetedik füzet
3) A' pokol varró I, 41 dés, hogy a' meszet nem kell-e elébb ezen állad méreg', mint sok más állati anyagok' megtartójának, mint elrontójának nézni. Gyógyítás. Először is kötelességünknek tartjuk az óvási regulákról említést tenni, minekelőtte a' már támadt betegség' gyógyításához érnénk. Rövideden azt lehetne mondani: el kell kerülni minden szükségtelen közösülést a' lépfenekórságos állatokkal és, a' mennyire csak lehet, az azokból való, fris és gyanús anyagokkal; senki se tegye-ki magát az aetiologiában illetett gerjes ártalmaknak. Minthogy pedig nem minden tudhatja a' házi állatok' lépfenekórságát tüneményeiből tnegösmerni, és azt még is kell ösmerni, a' mitől őrizkedni, a' mitől másokat félteni kell, ügy hisszük, nem lesz nem a' maga helyén ha azt nagyjából leírjuk, a' nélkül, hogy annak szegszugát, az arról való külön!,öző theoriákat előadnék. Hadd legyen ez alkalommal annak azon kepe, mellyet az ebben nagyon járatos Kausch rajzolt, e' következőkben ismételve. „Ha a' nyári hónapokban, kiváltkép nagy szárazság és hőség után, a' marhaelhullásról valamit hallok, midőn több egészséges és erős darabok, mclylyek kevéssel az előtt jól legeltek , hirtelen néhány árók alatt ( még. hamarább is ) elhullnak , mások ellenben több napok után döglenek-el; ha azt mondják , hogy itt nem a' lóherétől , vagy fodorsás perjétől (poa arjuatica) 's t. ef. való zabálás lehet a' baj' oka; ha végre azt tapasztalom, hogy disznók, kutyák, ludak és más szárnyasok is, sőt lovak is hasonlólag járnak : akkor már előre is majd nem egészen elhiszem, hogy a' lépfene ütött-ki. Ha már most a' bonczolásnál azt találom , hogy a' vér egész szokat-