Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)

1831. Nyolcadik füzet

134 í. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. na'l hudrckedés nincs mindég jelen, tudok olly eseteket is, mcllyekben az, még a'javulás után is jó ideig tartott, a' beteg még is kigyógyult. Végre vannak esetek , mellyek Hippokrates' szavaira elevenen emlékeztetnek : Pulsus bonus, uritia bona , et aeger moritur. Látszatra minden felette jól megyen, 's a' beteg hirtelen meghal. Hlyen volt Török Sz. Miklóson K — né asszony' esete. Ez Julius' 27. reggeli három órakor choleraba esett. Jelen voltak minden kórjelek. Más nap, mikor a' várost elhagytam, minden tünemények elenyésztek, 's 29kén — halála' hírét vettem. Mit tettek elmenetelem után, nem tudom. A'jóslatra nézve különös tekintetet érdemel még a' betegnek lelki állapotja. Hogy legnagyobb része a

1 betegeknek megfélemlik, természetes, ámbár némellyeknél különös állhatatosság, eltökéltség", igen gyakran pedig, kivált a' falusi népnél, tompa egykedvűség találtatik. R e n d k i v ű 1 i f é 1 elem pedig mindenkor rosz jel. Olly betegek, kik nem tudják magokat összeszedni , szüntelenül nyögnek, közel halálokat jövendölik, szinte mindég meghalnak. A' súlyos, nyoinmasztó indulat szaporítja a' görcsöket, fentartja az ürüléseket, a' bíráló izzad ék' kitörését akadályoztatja 's elbém'tja az idegrendszert. Ez a' szomorú állapot leginkább a' járvány' kezdetében vétetik észre, 's akkor nagy részénél a' községnek valóban nevetséges félelem uralkodik. Később, mikor a' gyógyulás' sok példái köz tudomásra jutnak , a'féleleni is tűnik, de egyes esetekben csak előkerül. A' betegnek rendkívüli nyugtalansága is kétesebbé teszi a'jóslatot. Olly esetekben, hol a' beteg nem akart veszteg