Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 3. kötet, 7-9. sz. (1831)

1831. Nyolcadik füzet

130 í. Értekezések, apróbb közlések , kivonatok. gáláitól, kik azt véghez akarják vinni, de belsőképen nem kis mértékben félnek. Az a' beteg, kihez a' múltkor hivatván, oka volt, hogy levelemet félbe kelle törnöm , újonnan megmutatja, hogy 1) a' cholerabetegeknél rend szerint világos és közönségesen könnyen elmel1 ő z h e t ő kórtámasztó okokra akadhatni; 's 2) hogy iszákok ki nem szabadéinak. G. M., hu'szonnyolcz esztendős ember, nagy ivó, Aug.' 21. dél után görög dinnyét evett; következő éjjel, könnyeden öltözve, kiment kaput nyitni, 's legott hasmenést kapott. A' helyett, hogy ágyában maradna, kétszer ment az árnyékszékre keresztül az egész udvaron. Erre azonnal bekövetkezett a' hányás is, utána a' görrs , ábrázatja kékes lett 's tb. Első híg széke reggeli G órakor volt, kilenczedfélkor hivattam hozzája, 11 órakor meghalt. Megtudván, hogy a' beteg nagy ivó, mindjárt kinyilatkoztattam, hogy nem gyógyul-fel, 's a' delt sem fogja elérni. Szinte ugyan azon órában halt-meg egy másfél esztendős gyermek is, mellyhez öt oranegyeddel hívattam kimúlása előtt. Nyolcz esztendős nénje fáradozásaim által szerencsésen keresztíílesett a' betegségen; a' szülék tanulhattak volna belőle, de nem —. A* gyermek, gazdag szülék" egyetlen kedves fia, két hétig szenvedett hasmenésben, ők a' fogadzásnak tulajdonítottak. Anyját sokszor intettem , hogy ne engedje a' fiút a' kőfolyosón és hágcsón futkosni, de ő azt felelte, hogy neki edzenie kell magát; 's a' hasmenésről egy szót sem szólt. 'S még csudálkozik v alaki a' nagy halandóságon ? Discitc iuttitiam moniti!