Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

34 I. Értekezések , apróbb közlések , kivonatok. rosz elrendelésének, a' betegség' másokkal való összeszövetkezésének , és leginkább a' ragály' különös gonoszságának keli tulajdonítani ; tapasztalásból úgy is meg lévén a' felöl győződve, hogy a' bujasenyves ragály , ámbár belső természetére nézve magához mindenkor hasonló marad, élénkségére és kifejlődésére nézve mindazáltal különböző erejű lehet; honnét a' bujasenyv' különféle formájinak lépcsőnként! emelkedését, sebesebb vagy lassabb lefolyását, az orvoslás' kedvezőbb vagy kedvetlenebb kimenetelét nagyobb részt megmagyarázhatjuk magunknak. Helybeli gyógyszereket a' szerző' akarata szerint talán soba sem rendeltünk, azon eseteket kivévén, hol a' fenésedő doboknál a' harapódzó gonosznak minden erő.íkből és a' leggyorsabban ellent kelle állnunk; a' fojtósavas ezüst agot vagyis pokolkövet is csak akkor használtuk, hol vagy a' fekélyek' kérgessége (callositas) vagy bujálkodása (luxuriatio) azoknak behegedését gátolta; egyébként t. i. akármelly fekélyt is csupán vízzel gyógyítottunk , 's azokat a' levegő' behastása ellen tépettél (charpie) védtiik. Vérpökést, köhögést, le'lekzés' elfogódását, valamint más a' rágó higany' használása után tapasztalt bajokat soba sem vevénk észre ezen gyógymód után ; másodrendbeli bujasenyvet támadni tapasztalnunk soha sem vala alkalmunk, midőn első rendbeli bujasenyves bajokat orvosolnánk ezen gyógymód szerint; halált ezen orvoslás alatt egyet sem látánk , mit is hitelesen bizonyítunk. Nyálszivárnak nyomait hat esetben láttunk, két betegnél pedig ezen baj magosabb fokot ért-el, t. i. kik már ezen orvoslás előtt is több higanyt vettek. A' higanylabdacsok hasrágást, undort, ökröndést és hányást férfiaknál csak ritkán, érzékenyebb asszonyoknál pedig valamivel gyakrabban okoztak, melly bajok mégis egy kevés mákonyfestvényre, vagy egy