Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Negyedik füzet

3) Dzondi' bujasenyvellenes gyógymódja. 27 Sem a' hószám, sem a' terhesse'g nem ellenzik ezen orvoslást, a' me'hverfolyást kivévén, melly eset­ben a' labdacsok' használását egynéhány napra föl kell függeszteni. •Az orvoslás után hátramaradó fekélyek bnjaseny­veseknek többé nem tekintetnek, mert a' szerzőnek állítása szerint majd sülyös, mélyebben rejtező rühös (psoricus) okon alapulnak, vagy pedig csontszu (caries) vagy akármelly mas idegen test által tartatnak nyílva. Némelly ritka kétséges esetekben az líjolag tör­tént ferteze'sek vagy roszűl elsült orvoslás után ezen gyógymódot még egynéhány nap kell a' kiszabott időn. túl is falytatni , vagy, a' mi tanácsosabb, néhány he­tek' múltával a' labdacsok' utolsó felét, vagy az egész adagot is még egyszer nyújtani. Azon esetben , ha a' bujasenyvnek minden kórje­lei elhallgatván , a' gonosz indulalu tisztátalan feké­lyek az orrüregben , a' torokszorban (isthmus faucium) vagy a' száj' ajkain még a' higanynak huzamos hasz­nálása után sem tünének-el , a' szerző az égető ha­magnak (kali causticum) külső és belső használtatá­sát akként ajánlja, hogy a' fekély, egész lerjedté­ben, ezen égető szerrel jól megérintessék, belsőleg pedig a' mondott szerből két nehezéket négy lat tisz­ta lepárolt vízben fölolvasztván, a' betegnek reggel és estve egy egy kávés kalánnal nyújtassék , elegendő tejjel; ezen mennyiséget minden ülődik, hatodik nap egy kalánkával öregbítvén , míg a' beteg négy, öt, vagy hat kalánig nem szállt-fel. A' szerző mind a' forró mind az idült tag-árt (Me­norrhagia acuta chronica), a' fejérfolyást, a' makk­lobot (balanitis) és ezen bajoknak következéseit, t. i. az előbőr' előlső és hátsó összehúzódását (makkrejlés e's inakkperecz; phimosis et paraphiin.) , a'monygörbedést (chorda v-eneris) , a' hudeső szűkülést (striciura ure­thrae). a' függölyöket (condylomata), a' bujasenyves

Next

/
Oldalképek
Tartalom