Bugát Pál - Schedel Ferencz: Orvosi Tár, 1. évfolyam 2. kötet, 4-6. sz. (1831)

1831. Hatodik füzet

238 I. Értekezések, apróbb közlések, kiróttátok/ betakartam: minden korty limonádé után egy kevéssé hányásra kényszeríttetém, rája nem soká beleim serényebb föl 's alá járta 's morgása közt székem közelített lenni, de mind ezt mind amazt, mennyire csak lehetett, visszatartóm, mire egy kevés vártatva szapora iires böfögések és néhány szél' elmente következének, magam pedig egész testemben neki melegedém , egészen eltüzesedve izzadni ltezdék ; más nap még mindig gyönge és lankadt de egyébként jól valék, és magamban semmi lázmozgásokat nem érezvén, ágyamból fölkeltem, és elég jó étvággyal egy kevés levest hörpölék ; harmad napra valamelly csekély bágyadságot kivévén , semmi betegeset seni érzék magamban, negyed napra már korházbeli lakomba vonódtam; hanem itten is estve, valahányszor szalmazsákomra és ugyancsak szalmával töltött párnámra lefekvém, éjeim nyugtalanok voltak, és valahányszor a'kórterembe menék, mindannyiszor egy csudaérzelem fogott-el mintha valamelly láthatatlan hatalom' gyöngéd nyomása gerinczagyambeli idegerőm', kifejlődését meggátolni, nedveim' folyását egész testemben föltartani akarná, mire lélekzetem elfogódék, beleim korogni, hátamon meleggel czikázó hideg futkosni kezde, és magam ájulni indulék; melly tünemények , szabad levegőre jővén, enyészének ugyan, de egészen csak akkor multak - el, mindőn valamelly fűszeres, léles , vagy boros italt nyelék; halottbontáskor eleinte ugyanezen kórjeleket vevém észre , de később minden illy bajoktól ment maradék. — Védelmem a' betegség ellen igen egyszerű volt; a' mennyire csak lehetett , mértékletesen éltem , ámbár ez a' környülmenyek által sokszor megzavartaték, torkig soha sem